Minap egy árkosi ismerősöm állított meg azzal a kéréssel, hogy osztanám meg vele a ribiszkebokrokat pusztító lepkével kapcsolatos tudásomat. Bár városlakóként saját ültetvényem már nincs, de szakmám (növényvédelmi biológus) révén elég gazdag tapasztalattal rendelkezem az egykor nagy kiterjedésű (sajnos, mára már elhanyagolt vagy felszámolt) megyebeli ültetvényekről.
Az üvegszárnyú ribiszkelepke (Syynanthedon tipuliformis) a piros és fekete ribiszke első számú pusztító ellensége. Az ellene való hatékony védekezést életmódja nehezíti meg, mivel a hernyó a hajtások bélszövetét fogyasztja, s ezért egyrészt nehéz felfedezni, hogy hol károsít, másrészt megnehezíti a vegyszeres védekezést.
Hogy ribiszkebokraink pusztulását megelőzzük, mindenekelőtt a lepke életciklusát kell megismernünk. Télen diapauzába vonul az augusztustól novemberig intenzíven táplálkozó – harmadik vedlési szakaszon túljutott – hernyó. Tavasszal folytatja táplálkozását, amely elhúzódhat. A legfejlettebb egyedek már április végén bábozódnak, ugyanakkor a kevésbé fejlett hernyók egész májusban, június elejéig is folytatják a fejlődést. A teljes fejlettséget elért fehér színű hernyó (barna fejű) 2–2,5 cm hosszúságú. Mielőtt bábozódna, elkészíti a lepke számára a röpnyílást. (Ezen a ponton a vessző könnyen törik!) A barna, másfél cm-es báb két-három hét után lepkévé alakul és kinyomakszik a bábruhájából. A lepke 1–1,5 cm. Kék színű, potrohán 2–3 sárga harántcsíkkal, kékesfekete farpamaccsal. Május végén kezdődő rajzásuk, majd a rügyek tövéhez és a vesszők elágazásához való tojásrakásuk elhúzódik egészen július végéig. Egy nőstény 50–60 tojást rak. A 6–10 nap múlva kikelő apró lárvák eleinte csak a kéreg alá rágnak vagy a rügyeket odvasítják, majd az első vedlés után a vesszőbe a légzésükhöz szükséges szellőzőnyílást rágnak. Az általuk megrágott vessző belül fekete, a szellőzőnyílásokból kiálló rágcsálékcsomó jelzi jelenlétüket. A ribiszkelepkének évi egy nemzedéke van.
A védekezés mechanikai és vegyszeres lehet. A felismert károsított vesszőket tavasszal és ősszel tőből vágjuk ki, égessük el. Előfordul, hogy a száradásnak indult vesszőt távolítják el, bár ezekben már nincs hernyó. A fiatal vesszők fertőzöttségét kell alaposabban megfigyelnünk (rágcsálék, szellőzőnyílás!) és eltávolítanunk. Vegyszerrel a vesszőben élő hernyókkal nem tudunk elbánni. Csak a fiatal, még a héj alatt vagy a rügyben rágók ellen permetezhetünk, betartva a vegyszerek tilalmi idejét a termésérés függvényében. Hogy lehetőségünk legyen veszélymentesen permetezni, a szüreteléssel minél hamarabb kell végeznünk. Vegyszerjavaslatokat kérjünk a szaküzletekben (pl. a Nogos, Vapona, Phosdrin rövid hatásideje miatt ajánlott).
