Május folyamán bosszantó jelenségnek lehettek tanúi a háromszékiek: eddig szinte elképzelhetetlen méretű ecetmuslica-invázió (Drosophila melanogaster) ütötte fel fejét. Az apró élőlények amúgy lakó- és élettársaink, egy-kettő általában ott köröz a gyümölcsök vagy más cukros élelmiszerek fölött, esetleg az asztalon hagyott boros- vagy pálinkáspohár körül, de ami idén történt, arra eddig alig volt példa. Ellepték az üzleteket, gyártóegységeket, lakásokat, közösségi helyeket.
Az ecetmuslica a kétszárnyúak rendjébe tartozó kisÂtermetű légy, óriási szaporasága és rövid életciklusa miatt már az 1900-as évek elején a genetikai modellezés legfontosabb alanya volt. BetegségÂterjesztÅ‘ tényezÅ‘ként nincs nyilvántartva, inkább kellemetlen, mint veÂszélyes, aminek egyik oka épp szaporasága és jó szaglása: kilométerekrÅ‘l is képes megérezni az erjedÅ‘ cukor illatát. Az ecetmuslica 25 CelÂsius-fokon két hét alatt képes új nemzedéket adni, egy muslica kb. egy hónapig él, és ezalatt 1200–1500 petét rak le – invázió esetén tehát csillagászati számra képes felszaporodni. A petébÅ‘l 22–24 óra alatt kel ki a lárva, amely négy nap alatt, két vedlést követÅ‘en bebábozódik, majd újabb négy nap múlva kikel a rövid idÅ‘n belül már ivarérett, szaporodásÂra képes muslica. Fontos tudni, hogy lárvája erjedÅ‘, bomló növényi anyagokban (pl. erjedÅ‘ gyümölcsökben vagy nagyobb cukortartalmú zöldségekben) fejlÅ‘dik, ahol mikroszkopikus gombákkal táplálkozik.
A muslicainvázió nemcsak megyénket, hanem a szomszédos Brassó megyét is érintette, a környezetvédelmi felügyelÅ‘ség több lakossági bejelentés nyomán mozgósÃtotta ellenÅ‘reit, akik azonosÃtották az elsÅ‘dleges forrást: a botfalusi cukorgyár répalerakóját. A garmadában lerakott répa erjedésnek indult, itt szaporodtak el a muslicák, majd az erÅ‘s szél segÃtette kirajzásukat és nagyobb területen való szétszóródásukat. A cukorgyár vezetÅ‘sége, habár tagadja felelÅ‘sségét, intézkedett a fertÅ‘zési forrás megszüntetésérÅ‘l.
Megyénkben több ilyen lerakóhely is létezett, ezek szintén szerepet játszottak a muslicák szaporodásában. Ne feledjük, hogy április végén, május elején a gazdák kihordják raktáraikból, pincéikből a megmaradt, el nem adott burgonyát, amely a tél folyamán cukrosodásnak indul – és szintén jó táptalajt jelent a muslicák szaporodásához.
A kémiai védekezés a muslicák esetében csak a tömegszaporodási helyeken vezethet megÂfelelÅ‘ eredményre, sajnos, szaporaságuk miatt az épületeken belüli beavatkozás szinte hatástalan. Mint minden esetben, a megelÅ‘zés a legfontosabb. SzünÂtessük meg a csalogató anyagok – cukrok, gyüÂmölÂcsök, gyümölcslevek, zöldÂségek, élesztÅ‘s terméÂkek – látogathatóságát, a szemetet tartÂsuk jól lezárva. LegÂfontosabb tennivalóink: a kényes helyeken az ajtókat lehetÅ‘leg ne hagyjuk folyamatosan nyitva, az ablakokat védjük hálóval, rendszeresen takarÃtsuk és biztosÃtsuk a lefolyók és szifonok működÅ‘kepésségét, zárjunk el a hűtÅ‘be minden olyan élelmiszert, amely vonzhatja Å‘ket. A légtér aeroszolos (bogár-/légyspray) kezelése megfelelÅ‘ pillanatnyi irtásukra, de ezek hatástartóssága nagyon alacsony. Léteznek kereskedelmi ecetmuslica-csapdák, melyek általában kisméretűek, és csak a kósza egyedek befogására haszÂnosÃthatóak jó eredÂménnyel. A legegyszerűbb a házi csapdázás: 50–70 ml édes bor vagy mézes bor/almaecet kihelyezése egy keskeny szájú üvegben, amire akár kétoldalú légypapÃrt is tekerhetünk. Ez odavonzza a muslicákat, melyek vagy beleragadnak a ragacsba, vagy belefulladnak az üvegbe.
Szeles Imre
