A Kárpát expressz május 17-ei tévéadása alapos elemzést közvetített az erdélyi magyarság életéről-sorsáról. Kiemelten foglalkoztak az általános kisebbségi jogokkal Romániában. A riporter és a megszólaltatott alanyok példákkal, történésekkel és eseményekkel körvonalazták az igazi helyzetet. A fő elemzett terület Marosvásárhely volt.
Úgy látszik, mi, itt élők is sok mindent nem tudunk és nem ismerünk még abból, amit a vezetők elművelnek az ott élő magyarsággal. Ezek után nem csoda, hogy az 1950-ben még 85 százalékos magyar lakosság aránya mára 45 százalékra csökkent. Mivel kilátástalan a jövő, csak a biztos beolvadás jelenik meg lehetőségként, főleg a fiatal nemzedéknél (ez is a cél).
Igen sok visszaélés, fenyegetőzés, büntetés, gyalázkodás keseríti szóban és írásban az ott élő magyarság sorsát, de nem csak. Helység- és utcanévtáblák, intézmények, iskolák magyar nyelvhasználata elleni háború dúl a megyében és az egykori székely fővárosban, illetve, sajnos, Erdély-szerte mindenütt. A polgármester, a rendőrfőnök, a prefektus mind-mind a magyar identitás megőrzését, ápolását akadályozza. A tévériporter csak ámul-bámul a hallottakon, hiszen ennek nem szabadna így lennie (erről törvény is rendelkezik) egy demokratikus, ,,civilizált” európai uniós országban, ahol századok óta együtt él a magyar és a román nép.
Nekem az a véleményem, hogy amíg Romániában mindenki és mindenütt – a parlamentben is – a kisebbségi jelzőt használja, és nem az erdélyi magyarkérdésről beszél, addig nem is lesz változás. Ezt viszont el kell kezdeni, mert a magyarság ezen a földön 1100 éves múlttal rendelkező, nemzeti közösség!
Azt sem szabad elfelejteni, hogy minden nemzet sorsa saját kezében van. Ez nem követelmény, hanem jog. Ezért kell a magyarságnak Erdélyben önrendelkezés, önigazgatás, autonóm régió föltétlenül.
N. Kányádi Mihály,
Szentivánlaborfalva
