Látom nagy sátras ünnepekkor, de kisebb vásáros napokon is, hogy némely kürtőskalácssütő atyánkfia „kedveskedni” kíván román vásárlóinak, és lefordítja a különleges székely ínyencség nevét. Le sem írom, miként szól eme értelmező fordítás, mert a kedveskedés mögött feladásaink egyik apró, de annál bosszantóbb megnyilvánulását látom, s ezt nem kívánom népszerűsíteni.
Feladás ez, hiszen miközben ádáz harc folyik az ipari mintavédelem megszerzése terén (emlékezzünk csak, amikor évekkel ezelőtt az anyaországból kívánták diktálni, ki, hogyan és mekkorát süssön...), miközben a korántsem elítélendő haszonszerzési vágyból kürtőskalácsunk nevét is jegyzik a védett termékek között, miközben évtizedek óta román anyanyelvű honfitársaink nehezen bár, de nyelvüket igazítják a számukra nehezen kimondható szavunkhoz – aközben mi dobjuk oda e különös szóízt más nyelv martalékává.
Valahogy úgy, mint az üzletek ajtaján a Zárva felirat nélkül megjelenő Închis, vagy a még kevésbé hivatalos Rögtön jövök nélkül kibiggyesztett Vin imediat, ami mind-mind anyanyelvünk önként vállalt másodrendűségét sugallja. A hivatalos nyelv eleve, még relatív többségben is létező dominanciáját csak úgy lehet ellensúlyozni, ha tudatosan védjük elnevezéseinket. Addig is, amíg törvény biztosítja a két nyelv azonos státuszát...
Ferencz Csaba
