Sorozatunk végére érve – ha még lehet fokozni a veszélyt – a „legkellemetlenebbel” foglalkozunk, a hírhedt házigombák közül (mert több is van) a legveszedelmesebbre tesszük a hangsúlyt, a másikat csak megemlítjük.
A könnyező házigomba (Serpula lacrymans, régebben Merulius lacrymans) a redőgombák (Meruliaceae) családjába tartozik.
A felszínen megjelenő termőteste vaskos lepényhez hasonló, rozsdasárga színű, felemelkedő fehéres szegéllyel. Spórát termő felülete ráncos, redős, vízcseppeket választ ki (innen a magyar neve). Amint azt több évtizedes tapasztalatom is igazolta, élettevékenysége során barna korhadást idéz elő elsősorban a fenyőfában. Ivaros szaporodását biztosító termőteste az aljzatban feltárható micélium rostnyalábokból nő ki. Miután a gomba a fa szilárdító szövetét bontja le szén-dioxid és víz keletkezésével, azaz a fa cellulózával táplálkozik, az épületfa elveszti szilárdságát, darabokra repedezik és végső stádiumában barna por marad a gomba nyomában. Vaskos dosszié őrzi évtizedes feltáró és tanácsadó munkámat, benne jegyzőkönyvekkel, fényképekkel. Ezekből közlök példaanyagot.
De mi okozza ennek a veszélyes gombának a megtelepedését? Amint tapasztaltam, olyan gomba előzetes támadása szükséges, amelynek nagy a vízigénye és savanyúvá teszi a fát. Ez a pincegomba (Coniophora cerebella = C. puteana). A könnyező házigomba már légszáraz térben is megél, sőt, rohamosan fejlődik. Hogy a kezdethez víz szükséges, azt a nedves, pince nélküli faépületek igazolják. Ugyanakkor azokban az esetekben, ahol évszázadokig (templomok, kúriák, öreg gerendaházak) nem mutatkozott a könnyező házigomba, egyszerre csak megjelent, amikor a padlót kopása miatt kicserélték. A gomba helyi megjelenéséből következtethető a csereelemek fertőzöttsége. A nedves környezet mellett fontos a szellőztetés hiánya. Nem csupán a helyiség szellőztetésére gondolunk, hanem a padlózatéra is. A nedves töltelék, vakpadló, a linóleummal vagy olajfestékkel borított, szellőzésre képtelen faanyag mind veszélyességi tényező. A nedves környezet, a légmozgás hiánya mellett a hőmérsékletnek is szerepe van. A gomba fejlődésére optimális a 16–22 Celsius-fok közti hőmérséklet. Növekedése megszűnik 27 Celsius-fok felett, hasonlóképpen 2 fok alatt is.
Mit tehetünk, ha dohos szagáról vagy termőtestének megjelenéséről felfedeztük a gombát? Első a keletkezés gyökerének, a megjelenés okának megtalálása, ennek és a terjedő micéliumnak a tökéletes kiirtása, majd a tisztára takarított terület kezelése vegyszerrel. Bízzuk ezeket a feladatokat szakemberre! Tapasztalatom szerint – az emberre nem mérgező – rézgálic mindig beválik. Persze, vannak érdekelt tanácsadók (egyben forgalmazók is), akik inkább a gyári szintetikus szereket ajánlják. A megismételt kezelés, szellőztetés eddig az általam ismert helyeken jól bevált (ha mindenben tanácsom szerint cselekedtek). A javításra vásárolt faanyag előzetes fertőtlenítéséről győződjünk meg.
