Református hírnökKözösségépítő emberek

2015. május 28., csütörtök, Riport

A magyar szórvány kérdése közösségünk egyik legfontosabb ügye, ezért helyzetük javítása össztársadalmi odafigyelést, összefogást, eredmé­nyes cselekvést igényel. A szórványközösségeket nem megmenteni, hanem megerősíteni és támogatni kell oly módon, hogy megmaradhasson magyar identitásuk, és a következő nemzedékeknek is átadható legyen.

Ma újra sikoltóan aktuálissá vált szórványainkban Végh Antal Erdély, 1988 (útirajz) című írásában ezelőtt 27 évvel feltett kérdése: „De mi lesz a harangokkal?”
„Legyenek eggyé kezedben.” (Ez 37,17) – ezt a prófétai látomást tette élővé Sepsikőröspatak református lelkipásztora, Nagy Zsolt Attila, va­la­mint a nőszövetség elnöke, Zsig­mond Ildikó, amikor megszervezte Erzsé­betváros református szórványközösségének meglátogatását. Május 10-én kora reggel 46 személy – közöttük református, római katolikus és unitárius – indult el Sepsikőröspatak­ról a Szeben megyei erzsébetvárosi református templomba istentiszteletre. Élő, dolgozó közösséget, az össze­fogás, a tenni akarás újabb ékes bizonyítékát találtuk meg itt. Miklósi Mátyás Csaba erzsébetvárosi lelkipásztor és a gyülekezet tagjai meggyőztek, hogy élhető az élet magyarként is a szórványban, főleg ha nem a vészharangokat kongatjuk, hanem a közös célokon és ezek megvalósításán gondolkodunk. Dolgozni kell, hogy megmaradjanak harangjaink, és hogy – Jékely Zoltánt parafrazál­va – ne a fejünkre hulló por és régi vakolat alatt énekeljük a „drága Siont”.
Felemelő volt az ökumenikus istentisztelet, amelyen népes gyülekezet előtt szolgált Nagy Adél evan­gélikus lelkipásztor. Az együtt­lét örömét fokozta a közös éneklés, a sepsikőröspataki református nőszövetség rövid műsora, a szavalatok, de nem utolsósorban a szíves vendéglátás is.
Erdély történelmi, kulturális helyeinek meglátogatása újra tudatosította bennünk, hogy századok óta itt vagyunk, megfogyva bár, de törve nem… Őrizzük a szót, a hitet, megemlékezünk a múlt eseményeiről, megtartjuk ünnepeinket. „Tebenned bíztunk eleitől fogva...” – zengett a lelkekből feltörő áhítat a fehéregy­házi Petőfi Múzeum kertjében, újra meg­erősítve kis közösségünkben, hogy önbizalommal, akarattal, erős hittel összefogva megvalósíthatjuk életünk egyik legnagyobb és legszebb sikerélményét: Maradandót alkotni itt, e földi létben és magyar embernek maradni mindig, minden körülmény között.

Zsigmond Sándor

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 508
szavazógép
2015-05-28: Riport - :

Beszélgetéseim Istennel (Református hírnök)

(részlet)
Ige: Példabeszédek 3, 19-21
„Az Úr bölcsességgel vetette meg a föld alapját, értelemmel erősítette meg az eget. Az ő tudása által váltak ketté a mélységes vizek, és harmatoznak a magas fellegek. Fiam, ne téveszd ezt szem elől, vigyázz arra, hogy okos és megfontolt légy!”
2015-05-28: Riport - :

Gidófalvi vártemplom (Templomaink) (Református hírnök)

Gidófalva első temploma feltehetően a 13–14. században épült. A mai templom román kori, keskeny ablakos hajója ennek a korai épületnek a maradványa. Gótikus átépítése a 15. század végén vagy a 16. század elején történt. A déli oldalbejárat egyenes záródású reneszánsz ajtókerete azonban valamivel később, egy javítás alkalmával, a 16. vagy a 17. század során készült. A lőréses kaputorony és a várfalak építése a legnagyobb valószínűséggel a 15–16. század fordulójára tehető.