Gidófalva első temploma feltehetően a 13–14. században épült. A mai templom román kori, keskeny ablakos hajója ennek a korai épületnek a maradványa. Gótikus átépítése a 15. század végén vagy a 16. század elején történt. A déli oldalbejárat egyenes záródású reneszánsz ajtókerete azonban valamivel később, egy javítás alkalmával, a 16. vagy a 17. század során készült. A lőréses kaputorony és a várfalak építése a legnagyobb valószínűséggel a 15–16. század fordulójára tehető.
A templomot 1658-ban a tatárok fölégették. A javításokat 1672-ben ejtették meg, amit a déli bejárat fölötti felirat tanúsít. 1802-ben a földrengés a templomot és a tornyot megrongálta. Az 1936-os felújítás során a padlószint alatt megtalálták a korai félköríves szentély maradványait.
A templom bejáratához érve 1787-ben készült kontyolt tetejű, oszlopos portikusz fogad, melynek oszlopközti ívei váltakozva patkó- és szamárhátívesek. A szentély a hajónál valamivel keskenyebb és kissé magasabb, poligon záródású.
A templomtól délkeleti irányban, alig háromméternyi távolságra a harangtorony emelkedik. Ez volt régen a cinterem bejáratát védő kaputorony. Felépítése kétségtelenül hadi rendeltetésről tanúskodik, oldalfalait keskeny lőrések törik át. A várfalat hajdan valószínűleg lőréses – esetleg szuroköntős – mellvéd koronázta, mely mögött védőfolyosó húzódott. A gidófalvi templom várfaláról ma hiányzik a védőfolyosó mellvédje. E felső rész lebontására az 1802-es földrengés után kerülhetett sor.
A közel 800 éves templom többszöri átépítésen, renováláson esett át, melyek közül az utolsó teljes felújítás a már említett évben, 1936-ban történt. Emberemlékezet óta nem javították a templom tetőszerkezetét, és évtizedek óta ott áll a gyülekezet előtt a parancsoló szükség, hogy templomát korszerűsítse. Sajnos az ígéreteken túl, önerőből eddig csak a tornyot sikerült kijavítani, még 2008-ban. A tavaly november végén befejeződött felújítás a magyar kormány segítségével, az Emberi Erőforrások Minisztériumának kétmillió forintnyi, pályázat útján elnyert támogatásával valósulhatott meg. Ennek során sikerült felújítani a templom fedélszerkezetét, illetve sor került a teljes cserépfedés átforgatására és kicserélésére. A vízelvezetést és a csatornázást két másik pályázat által sikerült megvalósítani. Ennek jelentősége legfőképp abban áll, hogy a fedélszerkezet rendbetételével és a templom víztelenítésével évtizedekre sikerült megoldani a műemlék épület ilyen jellegű gondjait. Illesse köszönet mindazokat, akik segítették a templom fedélszerkezetének felújítását. (Tüdős S. Kinga és Gyöngyössy János munkáinak felhasználásával.)
Bereczki László
