Kerekes Dóra iskolaigazgató arra intette a végzősöket, ne a bosszú és a harag vezesse őket az életben, hanem végezzék munkájukat lelkiismeretesen, szolgáljanak alázattal, de ne alázatosan. Vass Csilla tanfelügyelő hangsúlyozta: „Ettől a naptól kezdődően nem a tanár adja a házi feladatot, hanem a mindennapok, amelyeket nem lehet nem megoldani, nem lehet lemásolni a padtárstól, nem fog súgni senki. Magatoknak kell elkészítenetek, rajtatok áll, hogy miképpen oldjátok meg a feladatokat, hogyan tudjátok hasznosítani mindazt, amit az iskola adott nektek.”
Zsigmond József önkormányzati képviselő azt kívánta, maradjon meg mindig és minden körülmények között lelkesedésük, és amikor felfedezték a világot, már sokfelé jártak, akkor jöjjenek haza, „mert élni a legjobb itthon”, majd felolvasta Antal Árpád polgármester üzenetét, amelyben a városvezető többek között leszögezi: „Nem mindig a könnyebb út a jó, mert a küzdelmek és kihívások szükségesek ahhoz, hogy jobb emberek legyünk, és ahhoz is, hogy alkotni tudjunk.”
Ha felvállalsz egy munkát, azt pontosan végezd el, mintha életed legfontosabb feladata, kihívása lenne, és hozd ki magadból a legjobbat – figyelmeztetett Szabó Margit, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége Alsó-háromszéki szervezetének elnöke, majd a kis és nagy diákok búcsúztatták a  végzősöket. Téglás Ede első osztályos tanuló Kovács András Ferenc Bolondos ének című versét mondta el, majd azt kívánta a ballagóknak, keressék a világítótorony fényét, amely mindig hazavezet.
Ne akarjatok fél álmokat, fél életet, akkor is, ha a sötétben kell lépnetek, hogy majd a fénybe érjetek – szólt a végzősökhöz a tizenegyedikes Molnár Helén, majd a búcsúzók nevében Kőmíves Boróka fogalmazta meg, hogy milyen a mikeses diák: ellenszegülő, lázadó, önálló, kritikus, korlátokat feszegető – olyan tulajdonságokat sorolt, amelyekről Szőcs Torma Katalin aligazgató azt mondta, éppen ezek miatt olyan nagyszerűek, és ezek jelentették a tanárok számára is a kihívást az elmúlt évek alatt.
A beszédeket valóságos díjeső követte. Díjaztak az osztályfőnökök, a katedrák, a Mikes Alapítvány, a polgármesteri hivatal, a Kiwanis Klub, az RMPSZ, a diáktanács meg a diákrádió, s Szőts Dániel is jutalmazta a kórustagokat. Néhány diák neve többször is elhangzott a legjobbak között, akik sorában a Blázer Imola évfolyamelső teljesítménye nemcsak amiatt rendkívüli, mert a középiskola mind a négy esztendejében tízes általánossal végzett, hanem tanulmányi eredményei mellett atlétikában is különösen kiemelkedő, hazai és külföldi versenyeken is díjazott sportoló.
Végül Szabó Lajos kanonok tolmácsolta útravalóként gondolatait: „Nem ülhettek tétlenül, fel kell vállalnotok a kereszténység, a nemzetünk, népünk életének hagyományainak továbbadását, gyarapítását.” Az ünnepség áldással és imával ért véget.