A nacionalista jellegű felszólalásairól ismert képviselő elmondta, egy csoport választópolgár nevében szólal fel, akikkel együtt ő maga sem érti, miért a „parkbővítés, vagy nevezzék ahogy akarják”, hol­ott a város számára sokkal fontosabb munkálatok lennének, példaként a Bodok Szállót hozva fel. Vá­la­szában Antal Árpád polgármester megismételte korábbi érveit az etnikai terekre vonatkozóan, hozzátéve, a Mihai Viteazul térrel kapcsolatban bebizonyította tiszteletét a város román közössége iránt is, hiszen most sokkal jobban néz ki a szobor és környezete, mint hét esztendővel ezelőtt, első polgármesteri mandátuma kezdetén, rendezett és használható a tér, bár – tette hozzá – a munkálatok minősége hagy kívánnivalót.
Érvelését Antal Árpád megtoldotta azzal is, hogy a leendő főtér kialakításával igazából a kommunista beavatkozás előtti városfejlesztési irányvonalat próbálják folytatni, példaként a városközpontról egy 1910-ben készített fényképet mutatott a képviselőnek, amikor még a mostani Erzsébet park jelentős része piactér volt, a kommunisták hatalomra kerülésük után rondították el a városképet a tér felső felének átalakításával, a tömbházak és a szakszervezeti művelődési ház felépítésével, az így kialakított placc közepére a szoborcsoport elhelyezésével.
De így nem fog látszani a szobor a színháztól, és a román közösségnek sem lesz, ahol ünnepelnie december 1-jén – folytatta a szociáldemokrata képviselő. És miért kellene látszania a szobornak a színháztól? – kérdezett vissza a polgármester, ami meg az ünneplést illeti, eddig is elfértek a szobor előtt és a Gábor Áron utcán, ez a rész ezentúl sem lesz kisebb.
De nem lehetett volna közmeghallgatáson kikérni a lakosság véleményét – folytatta még mindig a képviselő? Igenis, volt közmeghallgatás meghirdetve a sárkánydomb témájában, a magyar és román sajtóban, az interneten is, különben is a park kiterjesztésére vonatkozó tanácshatározatot a képviselő is megszavazta – válaszolt a polgármester. Azonkívül a térrendezésre meghirdetett ötletpályázat nyitott volt bárki számára, az más kérdés, hogy csupán öt tervjavaslat született, és most azok, akik nem pályáztak, mindenféle kifogásokat fogalmaznak meg.
De túl sok a sárkány ebben a városban, az áruház előtt a nevetséges, meg az új, amelyik túl kicsi, semmiképp sem méltó Szent György nagyságához, és most ez a domb is – folytatta a képviselő. Nekem tetszik mindkét műalkotás – válaszolta a polgármester –, nyilvánvaló, a huszonegyedik században nem lehet olyan szobrot készíteni, mint a tizenhatodik században, a sárkánydomb meg érdekes lesz a maga ne­mében, minden kisgyerek felmászhat rá, akár Szent Györgynek is képzelheti magát a tetején, aki épp legyőzte a sárkányt.
„De tudom én, a dombot csak azért építik, hogy ne látsszék a szobor.” A képviselőből ezzel kifogyott az érv, felszólalássorozatát nem azért hagyta abba, mert Antal Árpád megjegyezte: amikor a bronz Mihai Viteazult Sepsiszentgyörgyre telepítették, nem kérdezték meg a város lakosságát, mi a véleménye a szoborcsoportról.