A Kovászna Megyei Tanfelügyelőség nevében nagy tisztelettel köszöntöm a ballagó diákokat, a Székely Mikó Kollégium munkaközösségét, az ünnepségen részt vevő vendégeket, szülőket és nagyszülőket. Engedjék meg, hogy személyes élménnyel kezdjem köszöntőmet.
Amikor azon gondolkodtam, milyen útravalót tolmácsolhatnék a most ballagó mikós nemzedéknek, önkéntelenül eszembe jutott a 30-as számról (hiszen ma május 30. van), hogy pontosan 30 évvel ezelőtt jómagam és nagyon sokan a most szülőként jelen lévők közül itt álltunk a töredezett aszfaltos udvaron: mindannyian sötétkék egyenruhában, a lányok fehér hajpánttal, és a pillanat ünnepélyességére összpontosítottunk. Nem emlékszem már a beszédekre – de kit is érdekelnek ilyenkor a nagy gondolatok? –, pedig minden felszólaló a jövőnkről beszélt: az igazgató, a párttitkár és a tanfelügyelő is. Olyan jövőről, melyet nem mi képzeltünk el magunknak. Szomorúak és boldogok voltunk, mint most ti, kedves diákok. Mert mindenki csak a jelenben él, e röpke pillanatban, amelynek egyik része már elmúlt, a másik fele még bizonytalan.
Mindenki birtokolja a boldogságot. Ennek a boldogságnak a jelentése ott van az emlékeinkben, akár a mi közös mikós emlékeinkben. Kedves diákok, a Boldogság előttetek lehet, csak győzzétek kivárni türelemmel, amíg az emberek, eszmék, helyzetek, dolgok, amelyek már a tieitek, eljutnak hozzátok. Ezért ne kergessétek el ezt a mostani rövid, pillanatnyi szomorúságot sem! Talán ti is öregedtek az ilyen pillanatokban, talán jobban megértitek a bölcsességeket, s elbúcsúztok valamitől, ami nektek oly kedves volt. Ezzel az út nem záródik be előttetek, hiszen most nyitják a kapukat. Tudom én is, hogy a mikós létünk felkészített a jövő kihívásaira, ezért én is büszke vagyok, és ti is legyetek büszkék itteni diákéveitekre. Így ez a mostani kis szomorúság megszépítheti az életeteket.
A Gaudeamus igitur azt jelenti: legyünk vidámak! Mert hihetünk a mai fiatalokban. A ti nemzedéketek úgynevezett Y-generáció, már a világhálón szervezi az életét. A mi korosztályunknak is volt neve: X-generáció (vagy inkább használjam a nép nyelvét: ,,dekrétesek”), de számunkra az X csak ismeretlent jelentett egy megoldandó egyenletben József Álmos tanár úr matekóráján, hiszen olyan korszakban nőttünk fel, hogy számunkra a Nyugat csak a térképen volt látható. A rendszerváltás idején lettünk igazán nagykorúak, pályakezdők, amikor a gyerekkorban megismert világ szabályai érvénytelenné váltak, az új világ viszont kiismerhetetlen volt. Szeretnénk hinni, hogy képesek lesztek a világot humánusabbá tenni és az igaz erkölcsi értékeket is érvényesíteni. Lehet, hogy öntörvényűbbek vagytok, mint mi voltunk, de megéri másként kezelni benneteket, veletek megértőbben bánni, mint a mi nemzedékünkkel annak idején, mert jó okkal magabiztosabbak vagytok, és szinte korlátlan lehetőséggel rendelkező generációt képviseltek.
Tisztelt pedagógusok, szülők! El kell ismernünk, hogy nemcsak az iskola, de mi, szülők is neveltük a mai fiatalokat szabadságszeretőkké, a tekintélyt csak módjával tisztelőkké, öntörvényűekké. Pontosan azokat a tulajdonságokat igyekeztünk felerősítve beléjük plántálni, amiket elnyomtak bennünk. Arra tanítottuk őket, hogy tényleg érdemes tisztességesen tanulni, mert csak így lehetnek igaz emberek. Becsüljük meg hát őket, jöjjön az internetgeneráció, és teremtsen nekünk jobb életet! Az persze még a mi felelősségünk, hogy igyekezzünk megtenni mindent azért, hogy itthon, szülőföldünkön találják meg boldogulásuk lehetőségét. Ezért mondhatjuk: ,,Ne az legyen a jövőnk, amitől félünk, hanem az, amit merészelünk.” Kós Károly a jövőt így írta le: „De lesznek, akik utánok jönnek, az én maradékaim. Amikor én már elpihentem, erős, ifjú lábakkal nyomomba lépnek ők. És nem szállnak le a hegyről, hogy láncos rabjai legyenek hírnek, dícsőségnek, idegen kultúrának. (…) És építeni fognak, és gyermekeik lesznek és unokáik. És boldogok lesznek… Az én munkámat folytatják ők, és az én életem örökkévaló lesz bennük.”
Fel kell tennünk a kérdést, hogy vajon milyen üzenete van napjainkban az erdélyi polihisztor szavainak, amelyek mögött az alkotói igény és az igényes munkálkodásban telt derűs élet áll? Vajon a kitartó munka építőköveinek segítségével álmodhatunk-e még itthon élhető(bb) jövőt és nemzeti megmaradást?
A válasz a ti következő több évtizedes munkátokban rejlik, kedves diákok, ezért legyetek szövetségesei a szorgalommal megszerezhető tudásnak és a becsületes munkának. Kezetek munkája nyomán csak így épülhet fel majdani otthonotok, szépülhet szülőföldünk, amely hajléka lesz a jövőben a „kőnél, cserefánál erősebb igékből” épült várnak: nemzetünknek, anyanyelvünknek és hagyományainknak.
A boldogságot kereső ember tudja, hogy olykor szembesülnie kell a kísértésekkel, buktatókkal. Mindenféle élethelyzetben legyetek óvatosak és derűlátóak. Hittel, kitartással és felelős szabadsággal lépjetek építő őseink nyomába, mint ahogyan Kós Károly írta a jövő nemzedékéhez, hogy általatok kiteljesedhessen a jövő.
Ami rajtunk, tanárokon, szülőkön múlott, megtettük. Nektek „csak” az a dolgotok, hogy éljetek a lehetőségekkel, a döntés jogával és felelősségével. Ezentúl már mindig, hiszen felnőttek vagytok. Tájékozódjatok mindig alaposan, és aztán induljatok el azon az úton, amely nektek a legjobb.
Kiss Imre
(Elhangzott szombaton, Sepsiszentgyörgyön a Székely Mikó Kollégium ballagási ünnepségén)
