Iskolapéldája ez az ősi székely-magyar falu azoknak a településeknek, amelyek semmiképp sem tudnak visszaverekedni arra a gazdasági-társadalmi szintre, amit 1944 előtt megteremtett magának a faluközösség, hiába az 1989 utáni évek. Hogy ne is említsük a válság okozta pénzhiányt, az uniós források lehívásának akadályfutását. Túl azon, hogy Dálnok késve lépett rá az önállósulás útjára, elsődleges szempont itt az értékmentés is.
Volt, van amiért küzdeni
Természeti kincsekkel is megáldotta ezt a falut a Fennvaló, jobb talajjal, tájképi értékekkel. Mélységeinek egyik legértékesebb kincse a gyógyvíz, az építőkő, a zöld erdőtakaró. Ez utóbbit gazdagítja a Beczásy-uradalom teremtette arborétum a maga kincseivel. De ott van szellemi és tárgyi épített öröksége, patinás történelmi múltja, A-osztályú műemlék temploma a székely rovásírás emlékével mint idegenforgalmi látnivaló, jeles személyiségeinek sora – Dózsa György, Darkó Jenő, Dálnoki Miklós Béla, Veress Lajos, Veress Dániel –, akiknek a szűkös anyagiak ellenére is emlékjeleket állítottak. A közelgő falunap pedig azzal kecsegtet, hogy a településről eddig megjelent könyvek idén újabbal gazdagodnak, melynek tanulmányai mélyebbre merítenek a hely- és egyetemes történetbe, részeként a Háromszék Vármegye Könyvkiadó Műhely gyarapodó, sikeres monográfiasorozatának. De nemcsak ez a kötet képezi majd értékes hozadékát a minden évi Dálnoki Napoknak, hanem az is, hogy a nagy múltú református eklézsia vásárlás révén nevére telekkönyvezteti a Beczásy-család arborétumát, a dálnoki dendrológiai parkot. Ennek megmentése a 24. órába lépett, holott szerepelt a Megyei Környezetvédelmi Felügyelőség nyilvántartásában is.
„A kastélyparkok vagy dendrológiai parkok és fasorok mesterséges telepítésnek köszönhetik létüket, és ezekben általában nem az őshonos, hanem az idegenből származó növényfajok az uralkodók. Kovászna megye bővelkedett dendrológiai parkokban. 16 kastélypark és kúriapark is létezett a múlt század elején: a miklósvári és sepsikőröspataki Kálnoky-kastélyparkok, az olaszteleki és vargyasi Daniel-kastélyparkok, a hidvégi Nemes-, az uzoni Temesváry- és Béldy–Mikes-kastélyparkok, az oltszemi Mikó-, az árkosi Szentkereszty-, a zabolai Mikes-, a zágoni Mikes–Szentkereszty-, a székelytamásfalvi Thury–Bányai-, a torjai Apor-kastélypark, valamint a dálnoki Beczásy-kúriapark, az alsócsernátoni Damokos- és a kisbaconi Benedek Elek-kúria parkja. Ezeknek eredete az előző századokba nyúlik vissza, amikor a nemesi kastélyok díszítésére hatalmas parkokat telepítettek. Külföldről hozott kertészek módszeresen alakítgatták a parkok stílusát a korra jellemző divat szerint, illetve más kontinensekről hozattak különleges fa- és cserjefajokat. Az, hogy melyik park vészelte jobban át az éveket-évtizedeket, rendszerváltásokat, talán attól függött, hogy kik voltak azoknak az állami hivataloknak a vezetői, amelyek a kastélyokban időközönként működtek. Legtöbb helyen a valamikori parkokat csak néhány öreg fa vagy egy fenyősor jelzi. Mára jobbára négy (az árkosi, a zabolai, a vargyasi, valamint a dálnoki) kúriapark maradt látványos értéknek. Csupán ez a négy maradt meg és őrizte meg legjobban hajdani arculatát, ezért nemcsak történelmi, de dendrológiai szempontból is kifejezetten figyelemre méltóak” – írja Kastélyparkjainkról című tanulmányban Kisgyörgy Blanka (Acta Siculica, 2013)
Egyházközségi tulajdonban a park
„Azt a területet, amelyen ma az arborétum található, 1880-ban vásárolta a dálnoki Beczásy család – olvassuk a szaktanulmányban. – A park stílusának kialakításában először a francia stílus dominált, majd elvetve ennek merevségét, a tulajdonos az angol stílus kialakítására törekedett, hangsúlyozva a tájképi értékeket, közölte néhai Kisgyörgy Mihály 1996-ban. Az, aki a parkot tervezte a XIX. század végén – Beczásy István (1908–2007) adatai szerint –, egy szlovák szakember volt. Az épületeket és a parkot 1948-ban államosították, és az akkori tulajdonost és családját kényszermunkára küldték Dobrudzsába. Először óvodát létesítettek itt, majd mezőgazdasági gépállomást, különböző raktárakat. Az arborétumot hosszú időn keresztül senki sem gondozta, több fát kivágtak, az erdős rész pedig szemétteleppé vált. Az épületeket és a parkot 1989-ben hivatalosan visszaadták a család utódainak (Beczásy Tatjána és Imre).” Mivel a tulajdonosoknak nem volt anyagi lehetőségük a park felújítására, megmentés céljából felajánlották a helybeli egyházközségnek.
Tér hiányában nem vállalkozunk a kúriapark értékeinek bemutatására, csupán jelezni szeretnénk, hogy a néhai Kovács Sándor és Kisgyörgy Mihály által ismert fajokból és változatokból 36 fa- és cserjefajt sikerült azonosítani, az utolsó terepjárás alkalmával pedig még nyolc új fajt és két változatot. Így elmondható, hogy a vásár tárgyát képező, jelenleg 1,38 hektár területű park eddig közel félszáz fa- és cserjeváltozatot őriz, ami Dálnok jövőbeni idegenforgalma szempontjából is figyelemre méltó értéket, látnivalót, turisztikai objektumot jelent, különösen akkor, ha rendezése, az egyedek felcímkézése után szakavatott idegenvezető mutatja be a leendő látogatócsoportoknak. Egyik ritkaságaként említjük az illérjuhart (Acer hyrcanum), érdekességeként a páfrányfenyőt (Ginkgo biloba), a fekete és szürke diót.
A park faluközpont felőli részén az idő által alaposan megviselt, tágas családi udvarház áll, amelyben a tulajdonos egyházközség a jövőben gyülekezeti termet szándékszik kialakítani, annál is inkább, mert a műemlék templom főjavítás és teljes restaurálás előtt áll, s a kemény telekre való tekintettel is, amikor fűthető ingatlanra feltétlenül szükség lesz – tájékoztatott Marosi Károly helybeli lelkipásztor. Fontos lenne, hogy a kúriaparkban található fák és cserjék is felkerüljenek a park térképére, mert csak így kivitelezhető azok felcímkézése, majdani bemutatása.
A névadó emléke kötelez
A dálnoki tanácsnál ismertük meg a helybeli Darkó Jenő Általános Iskola új igazgató-tanárát, Bonda Anna Máriát, aki munkás nyár elejébe néz, ugyanis a községi tanács pályázott a megyei tanácsnál az iskola teljes javítására. Ha nyerő lesz, a községvezetés az összeget önerőből kiegészíti.
Az igazgató örömmel újságolta, hogy Bara Sándor nyugalmazott magyartanár összeállította az iskola rövid történetét, amit ki szeretnének adni. A dálnoki iskola 2005-ben vette fel a jeles bizantinológus, görög-latin filológus, egyetemi tanár és a Magyar Tudományos Akadémia tagja, Darkó Jenő (1880–1940) nevét. A család az erdővidéki Nagyajtáról került Dózsa falujába. Édesapja Dálnok tanítómestere volt. Síremlékét az iskolások gondozzák a helyi temetőben. Mikós diák volt, Budapesten és Münchenben képezte magát. Debrecenben volt egyetemi tanár és rektor. Mint az ottani Székely Társaság tagja, alapító szerkesztője volt a Szegeden megjelenő Hargitaváralja folyóiratnak, amelyről ritkán tesznek említést, holott ez a lap tudósította olvasóit az erdélyi magyarság két világháború közötti helyzetéről, az interbellum Romániájának nacionalista túlkapásairól. Emlékét az iskola mai tanulói és az épület falán elhelyezett domborműves emléktábla őrzi (Vetró András munkája).
Mezőföldi víz Dálnoknak
Dálnoknak aránylag rövid idő alatt sikerült ivóvízhálózatot teremtenie. Az idejében elkészített terv alapján három természetes forrás vize került be a hálózatba.
– A nehézségek ellenére szerencsés helyzet adódott, ugyanis sikerült megszereznünk egy 2000 négyzetméternyi területet az egykori állami gazdaságéból, s ami a legfontosabb, annak területén két jó állapotban levő, bő hozamú, jó minőségű vizet adó kutat és egy transzformátort. Tekintettel arra, hogy az utóbbi években érezhetően megapadt az erdei források hozama, ha kell, az említett két kutat is rákapcsoljuk a hálózatra, amely elegendő ivóvízzel látja el a községet akkor is, amikor minden család rácsatlakozik a hálózatra – tájékoztatott Bartók Ottó polgármester, s elmondta, hogy eddig 35 család igényelte ezt.
– Van-e remény a szennyvízhálózat kiépítésére?
– Mert ezer lakos alatt vagyunk, szövetkeznünk kellett a szomszédos Csernáton községgel, hogy pályázhassunk. Ennek érdekében megszületik egy közösségfejlesztési egyesület. Csernátonnak is előnyös lesz, mert vagy a velünk közvetlen szomszédos Albisban építené ki mind a két hálózatot, vagy pedig bővíti a községközpont rendszereit.
Dálnok igyekezik a településfejlesztés más ágazataiban is élvonalban maradni. Uniós pályázati pénzből akarnak öltözőt építtetni a helyi sportpálya mellé, amit hamarosan meghirdetnek a világhálón. Felújították a pályát, tavaly lelátót építettek, idén esti játékokhoz szükséges világítóberendezésre pályáznak.
Látogatásunk idején a mellékutcák – Dani, Terenge, Iskola – feljavításán dolgoztak, málnási tört kővel borították az egykori alapzatot, de jelezték: helyenként foltozásra vár az aszfaltozott főút is, ugyanis – különösen a Dózsa-szobor miatt – évente nő a vendégforgalom. Mozgalmas lesz a nyár, a magyarországi Cserszegtomaj és Noszvaj testvértelepülések, testvériskolák és testvérgyülekezet látogatására számítanak, tanulócsere is lesz, a dálnoki gyerekeknek pedig ismét kinéz a hagyományos balatoni fürdőzés.
