Szórakozásnak sem utolsó pöttöm gyermekeket hallgatni: ahogy egy óvodás beleéli magát a mesébe, és arcjátékával, hanghordozásával, kezével-lábával is segít visszaadni azt a tréfás vagy tanulságos történetet, amelyet édesanyjával vagy az óvó nénivel kiválasztott, az minden képernyő nyújtotta élményt felülmúl.
A sepsiszentgyörgyi Benedek Elek Napközi Otthon idén 13. alkalommal szervezte meg az Elek apó cimborái néven indított megyei mesemondó-találkozót, amelyre ezúttal tizenhét kisebb-nagyobb óvodás jött el Háromszék minden zugából, és a zömmel felnőtt közönségben sűrűn felcsattanó nevetés igazolni látszik, hogy az esti meseolvasás és az egymásnak való mesemondás eleven és friss kötőanyag a gyermekek és felnőttek, a szellemi örökség és a ma is szükséges életrevalóság között.
A székely ruhás kislányokat és kisfiúkat nézve elmondható, hogy a rendezvény elérte célját, a mese varázsát és értékeit a résztvevőkben már nem kell tudatosítani, örömmel pattannak a képzelet táltos paripájára.
Az óvónők szakmai megbeszélésével egybekötött találkozón nem rangsorolnak, s bár rangos elbírálóbizottság figyelte a fellépőket, díjakat is egyformán osztottak a bátrabb vagy félénkebb előadóknak, illetve egy különdíjat a Székelyföldi Tehetségsegítő Tanács képviseletében Tulit Ilona tanárnő hozott. Elmondta: a tehetség korai felismerésének és későbbi fejlesztésének szempontjából nagyon hasznos és jó kezdeményezésnek tartja a mesemondó-találkozót. Jó látni, hogy a gyermekek milyen tökéletesen birtokolják anyanyelvüket, tisztában vannak a mindennapokban már nem használt kifejezések jelentésével is, és magától értetődő könnyedséggel beszélnek – mondotta, és külön elismeréssel adózott a falusi gyermekeket felkészítő pedagógusoknak.
