Évek óta szerető figyelemmel kísérem a háromszéki iskolai zenei nevelés fejlődését, a kórusok egyre csiszolódó, tökéletesedő hangzását, repertoárjuk bővülését. Szívet-lelket gyönyörködtetnek a csengő gyermekhangok, amikor egyszerre zendül meg egy-egy templom szakrális tere, s megszólal a ,,nagy harmónia, amelyben mindannyian egyek lehetünk” (Kodály Zoltán).
A Plugor Sándor Művészeti Líceum évzáró búcsúkoncertje apropóján írom soraimat, de távol álljon tőlem, hogy a művészi nevelőmunka színvonalát bármilyen módon is bíráljam, hiszen a május 28-ai hangverseny országos szintű, élménygazdag est volt. Csak gratulálni tudok minden felkészítő tanárnak és tehetséges fiataljainknak az élményért. Köszönöm.
Ami viszont fájt, hogy itt, Sepsiszentgyörgyön, Székelyföld szívében, egész este egyetlen magyar nyelvű mű nem hangzott fel, magyar szerzőtől is csak Orbán György műve, latinul. De még a zenekarok is mintha szándékosan kerülnék a magyar szerzőket.
Van egy jó magyar közmondás: fejétől büdösödik a hal. A művészeti líceum mindig is példamutató volt a város iskolái számára. Így nem csoda, hogy a diákkórusok tavaszi fesztiválján, mely különben a város magyar líceumi kórusainak nagyon magas színvonalú seregszemléje volt, egyetlen magyar kórusmű hangzott el Birtalan Józseftől, a Mikes Kelemen Líceum kórusának stílusos, robbanékony előadásában.
Igaz, hogy a zene egyetemes, a lélek rezdüléséhez nem mindég szükséges a szó, de azért ne adjuk ki ,,önként és dalolva” őseink nyelvét a szánkból. Ha mi, székely-magyarok nem éltetjük zenei anyanyelvünket, a magyar lélek kifejeződését, akkor kitől várjuk, hogy figyelembe vegyenek, értékeljenek bennünket? Bármilyen erőfeszítést is teszünk, angolul, oroszul nem tudunk olyan tökéletesen énekelni, mint ők, s ha bárhol a világban képviseljük az erdélyi kultúrát, csakis önmagunkért fognak értékelni minket.
Kodály Zoltán már több mint ötven éve felhívta a figyelmünket, hogy minden nemzedéknek meg kell szereznie magának a kultúrát. Amit nem tanulunk meg, elvész. De hát nem a diák a hibás azért, ha éveken keresztül egyetlen magyar kórusművet nem tanítanak neki, egyetlen magyar szerző által komponált hangszeres vagy zenekari mű partitúrájával nem ismerkedhet meg. Az sem érv, hogy a fiatalok az angol ,,számokat” szeretik. Úgy kell őket nevelni, hogy érezzék, mi az övék! Megfelelő motiválással minden diákot lehet irányítani. Azon, hogy a fiatal kollégák nem merik vállalni egy-egy Kodály-, Bartók-szerzemény, Kocsár Miklós, esetleg más kortárs zeneszerző művének betanítását, mely különben nagy feladat, még nem is lepődöm meg. Sajnos, a brassói egyetemen, de talán Kolozsváron sem tanulnak magyar zeneirodalmat. Amivel fiatalon nem kerül kapcsolatba a fejlődő, feltöltődő lélek, az ismeretlen, tehát idegen marad számára. A letűnt, átkosnak nevezett korszakban késhegyre menően védelmeztük a magyar kóruskultúrát, annak világszínvonalára hivatkozva a kötelező művek mellé valahogy csak-csak beloptunk egy-két magyar dalt. Most meg, amikor nyíltan senki nem tiltja – rosszul értelmezett nemzetköziségre hivatkozva – önként lemondunk arról, ami a miénk. A tanterv – bármennyire is korlátozott – lehetővé teszi nemcsak az általános iskolai oktatásra vonatkozóan, de a művészeti tanintézmények számára is az anyanyelvi zenei nevelést. Hát éljünk vele! Használjuk ki a lehetőséget!
A nemzeti identitásformálás is feladata az iskolának, a zene pedig egyik leghatékonyabb útja az önazonosság kialakításának. Ha nem ismerjük a zenei kifejezés magyar módját, zenei anyanyelvünket, nem lehetünk magyarokká! Minden magyar pedagógusnak szent kötelessége, hogy a rábízott lelkekkel, tehetségekkel jól sáfárkodjon. Amit ma elmulasztunk, az már a mi lelkünkön szárad, s ne csodálkozzunk azon, hogy identitásvesztő, szülőföldjükhöz nem ragaszkodó fiatalok kerülnek ki az iskolapadokból.
Remélem, gondolataim nem sértenek senkit, a jobbítás szándékával írtam őket.
Még egyszer őszintén gratulálok minden diáknak, a tanári karnak, és külön Opra Balázs XII.-es diáknak a katarzisért. Sok sikert kívánok, jó eredményeket, a nyárra jó pihenést, feltöltődést, hogy újult erővel állhassanak az újabb feladatok elé.
Keresztes Enikő nyugalmazott zenetanár
