– Minden polgármesternek kell elképzelése legyen arról, hogy milyen irányba szeretné fejleszteni a várost, melyet vezet. Én azt gondolom, hogy a város építését onnan kell folytatni, ahol azok a városépítő elő­dök abbahagyták, akik felépítették mind­azt, amire mi ma nagyon büszkék vagyunk. Sepsi­szentgyörgynek most nincsen főtere, mely ugyanúgy bevonzaná az embereket, mint az Erzsébet park, nincs egy olyan klasszi­kus értelemben vett tér, ahol találkozni lehet, ahol rendezvényeket lehet tartani és ahol hangulatos teraszok nyílhatnak. Például az Erzsébet park olyan ma már, mint egy mágnes, odavonzza az embereket. Ez azonban a park esetében sem volt mindig így, mielőtt átalakítottuk, egy része használhatatlan, sötét volt, nem volt benne aljnövényzet, fű sem nagyon nőtt, és csak magas fák voltak benne. Ma már a park a szentgyörgyiek egyik legkedveltebb helye. Azt szeretnénk, hogy a főtér esetében is így legyen. A kommunista időkben széttúrták, tönkretették a történelmi városközpontot, fontos, hogy ezt a sebet begyógyítsuk a város szívében. Fontos, hogy helyreállítsuk a történelmi piactérnek legalább egy részét, mert amikor széttúrták, pontosan az volt a cél, hogy a helyi emberek kedvelt közösségi terét tönkretegyék. Gondoljanak bele, a prefektúra és a Bazár előtti tér teljesen kihasználatlan hely, mert megközelíthetetlen és lényegében két intézmény dolgozói ingyenparkolónak használják, semmilyen más funkciója nincsen. Ezt az élettelen, halott teret vissza szeretnénk adni az embereknek. Ez a tér jelenleg kopár, csúnya és állandóan üres, de át lehet alakítani úgy, hogy újra kedvelt közösségi tér legyen.
– Hogyan illeszkedik majd az új főtér a sepsiszentgyörgyiek életébe? Mi az, ami megváltozik, mire kell a helyi embereknek számítaniuk az új térrel kapcsolatosan? Hogyan lehet majd közlekedni az új tér megépítése után?
– A változás azt eredményezi, hogy a központ átalakul, megszépül, és felszámolunk egy korábban kihasználatlan helyet, valamint lesz sétatér, korzó, szökőkút, kis színpad és kút is. Nem kell aggódni a parkolóhelyek miatt, mert felszámoljuk ugyan az intézményi parkolóhelyeket, de egyet­len közhasználatú parkolóhely sem vesz el, mert újabbakat hozunk létre a Lábas Ház előtt, a Szabadság utcában. Azt mindenképpen szeretném hangsúlyozni: úgy igyekszünk kialakítani az új főteret, hogy odafigyeljünk arra, a sepsiszentgyörgyi emberek szokásaihoz és életviteléhez illeszkedjen az új tér. Ami a közlekedést illeti, azzal kapcsolatosan két elképzelés között kell választania az önkormányzatnak: az egyik lehetőség, hogy a főtérhez vezető utcák egyirányúak legyenek, ezzel megnő ugyan a távolság, de zökkenőmentesebb lesz a forgalom, és a másik elképzelés az, hogy kétirányú lesz a forgalom, maradnak a megszokott távolságok, de nehezebben lehet közlekedni. Lényegében egyetlen utca lesz autómentes, a Korzó, az összes többi utcán lehet majd közlekedni.
– Hogyan kell elképzelni a főteret? Milyen lesz, mi az, amit az átalakítás egészen konkrétan eredményez?
– Létrejön egy patinás, az újjászülető Szentgyörgyhöz méltó központ, amire büsz­kék lehetünk mindannyian. Gondol­janak csak arra, milyen jó érzés régi képeslapokat nézegetni Szentgyörgyről, amikor még úgymond egyben volt a központ! Nézzék meg a mellékelt két képet: az egyik a régi belvárost mutatja, a másik a jelenlegi főte­ret. Melyi­ket érzik inkább magukénak? Biz­tos vagyok benne, hogy nem a jelenlegi kopár, ingyen parkolónak használt teret, hanem a régit, mely mindenki számára elérhető, nyitott és megközelíthető volt. Én azt remélem, hogy az új tér élettel és élményekkel teli tér lesz, teraszokkal, szökőkúttal, az idénynek megfelelő dísznövényekkel, a térre kitolható virágzó fákkal, és sok-sok emberrel. Én azt szeretném, ha az új főteret, ugyanúgy, ahogy a parkot, szülők és vidám kisgyerekek töltenék meg, az új főtérkoncepció a családok, a fiatalok és az idősek szükségleteit, elvárásait egyaránt figyelembe veszi, mert ez az új tér mindannyiunké, mindenképpen vissza kell adni a közösségnek.
– A Sárkánydombbal kapcsolatosan megoszlanak a vélemények. Sokan azt gondolják, hogy a sárkány nem pozitív szim­bólum, és nem is illik Sepsiszentgyörgy városképébe. Ön ezt hogyan látja, miért ép­pen egy lezuhant sárkány fekszik majd a főtéren?
– A sárkány mindenképpen része a vá­ros mitológiájának, hiszen városunk Szent György nevét viseli, aki legyőzte a sárkányt. A Sárkánydomb ennek a győzelemnek a szimbóluma, de ugyanakkor az előttünk álló nehézségeket is jelenti. A város közössége jelenti Szentgyörgyöt, azt a közösséget, amely összefogással, közös akarattal képes az előtte álló próbákat, nehézségeket legyőzni. Egy város életében mindig vannak nehézségek, a rossz jelenléte az élet velejárója, a nagy kérdés, amin áll egy közösség összetartása az, ahogyan ezekhez viszonyul. A sárkány tulajdonképpen emlékeztető számunkra, hogy meg tudunk birkózni a kihívásokkal, le tudjuk győzni a közösséget fenyegető veszélyeket, ezért a helyi küzdelmek szimbóluma is, mert nekünk folyamatosan meg kell küzdenünk vele (nevet).
– Honnan ered a főtér szakmai koncep­ciója, és milyen szakmai háttér áll a főtér mögött?
– A Kárpát-medence több fontos építésze egyetértett abban, nagyon fontos az, hogy Sepsiszentgyörgynek legyen főtere. Egyál­talán a konkrét ötlet, hogy újból körül kell határolni a régi főteret, egy épülettel vagy térplasztikával, Guttman Szabolcstól származik, aki korábban Nagyszeben főépítésze volt, jelenleg Kolozsváré. A főtér koncep­ciójával a szakma is egyetért, talán a Sár­kánydomb az, amivel kapcsolatosan nincsen teljes konszenzus. A Sárkánydomb helyére korábban egy modern épületet terveztünk, az Erdélyi Magyar Művészeti Központot, mely azonban a jelenlegi politikai konjunktúrában kivitelezhetetlennek tűnt. Ezért a Sárkánydomb egy különleges térelválasztó megoldásként jött létre.
– A román közösség egyes tagjai aggályokat fogalmaztak meg a térrel kapcsolatosan. Hogyan válaszol ezekre az aggályokra?
– Én azt gondolom, hogy nem korrekt dolog etnikai színezetet adni a tereknek. Szentgyörgyön minden köztér az embereké, nincs olyan, hogy román vagy magyar tér. Én azt tartom fontosnak, hogy a város közterei megteljenek élettel, hogy az emberek használják ezeket. A Mihály Vitéz teret is ennek megfelelően újítottuk fel, több a zöld­övezet, van szökőkút, és ennek következtében a korábban teljesen kihalt teret most már örömmel használják az emberek. A főtér felújításával is ez a célunk, hogy visszaadjuk a helyi közösségnek. Ennek etnikai jelentőséget tulajdonítani hiba, és azt gondolom, hogy ez sokat árt a helyi interetnikus kapcsolatoknak. És nem utolsósorban, a tér felújításának tervét a román tanácsosok is támogatták, és számomra ők a helyi román közösség legitim képviselői.
– Mennyibe kerül a tér megépítése, és miből finanszírozzák?
– A Főtérnek a Sárkánydombon kívüli részét az integrált városfejlesztési terv részeként újítjuk fel, ezt a pénzt az Európai Uniótól kapjuk. A források kizárólag a tervbe foglalt munkálatokra vonatkoznak, nem fordíthatók másra. Ebbe az integrált városfejlesztési tervbe beletartozik a Bene-ház, vagyis a Vadászmúzeum, a szociális étkezde, 19 utca és egy tér (a Kút tér) fel­újítása a városban és a Temető utcai park, mely korábban szemétdomb volt. A tervben foglalt munkálatok értéke 40 millió lej és ebből a város önrésze 2,7 millió lej. A Sár­kány­dombot a helyi költségvetésből építjük meg.
– És végezetül, mit üzen azoknak, akik kétkedve fogadják az új tér építésének gondolatát?
– Bízom benne, hogy amikor elkészül, tetszeni fog mindenkinek, mert egy olyan közösségi tér jön létre, mely mindenkié. Szeretném a kétkedőket arra emlékeztetni: mindaz, amire mi ma nagyon büszkék vagyunk, hogy megépült városunkban, az adott korban nagy vitákat váltott ki. Vitákat váltott ki a Székely Nemzeti Múzeum építése, a Vármegyeház építése és sorolhatnám. Egyáltalán az is vita tárgya volt, hogy a központi piacteret parkosítsák vagy ne. Ezek a viták minden korban lezajlanak. Az a tény, hogy a város fejlődésével kapcsolatosan vannak vélemények, még ha bizonyos tekintetben eltérőek is, szerintem pozitív dolog, mert mindez arra utal, hogy az embereket érdekli mindaz, ami a városban történik, mert szeretik ezt a várost.
(1220)