Kétségkívül cirkuszszínháznak lehet nevezni a brüsszeli Alexis Rouvre Társulatnak az Atelier fesztiválon bemutatott Sfori (Kötelek) című produkcióját, de amit láthattunk, inkább a cirkuszhoz állt közelebb, mint a színházhoz. A Paola Rizza és Alexis Rouvre által rendezett előadás egyetlen szereplője Alexis Rouvre volt, aki megmutatta a közönségnek, mi mindent lehet eljátszani hosszabb és rövidebb kötelekkel, zsinórokkal, valamint az ezekből gyűrt, gyúrt, rázott kenderpamacsokkal.
A művész e kellékekkel és egy időnként fel-feltűnő, önálló életet élő fehér labdával bravúros mutatványokat végzett a színpadon kötélcsomók és lelógó kötelek között, miközben a fekete függönyök előtt pókhálószerű, zsinórokból összebogozott szerkezetet is láthattak a nézők, mely igen látványos volt a színpadi megvilágításban. A vörös ruhás bűvész különböző hosszúságú és vastagságú köteleket csavart, rángatott, míg azokra a mozgatástól és a maguk súlyától bogok kötődtek, aztán különböző alakzatokat formált ezekből, kígyót, elefántot, botot, láncot, tengert, cirkuszi porondot. Egyszerre három rövidebb kötéllel is végzett bűvészmutatványokat, feldobva és elkapkodva ezeket kézzel, lábbal vagy egyik kötővel a másikat. Végül minden kötélre bogok hurkolódtak, és kupacba kerültek. A felaggatott kötelekből női alak formálódott, majd vékonyabb zsinórok segítségével az is belefonódott abba a hatalmas pókhálóba, amely lassan-lassan egyre kuszábbá, szerteágazóbbá alakult.
Ha belefáradt a bogozásba, a kötélállatokkal vagy kötél-természeti jelenségekkel való küzdelembe, megpróbált pihenni, mozdulatlan maradni, de teste nem bírt megállni, kötők nélkül is bogozódott, csavarodott tovább, míg újraindult a megállíthatatlan köteles őrület. Az előadás végére fejsze és tőke is előkerült, a köteleket elvágták, de így is tovább rángatóztak, míg kenderport szórva szerteszét a színpadon, hosszabb-rövidebb kenderpamacsokká váltak, aztán kenderbajusszá, kenderhajjá és így tovább. Végül egy óriási pókháló alakult ki a színpadon, mely gúzsba kötötte a művészt, de amikor már nem tudott tovább mozogni, meglazultak a pókháló szálai, kezével, lábával újra elért egy-egy szálat, és folytatódott az őrület.
Ami csak belefért a kenderkötelekkel való játékba, abból semmit nem hagytak ki az alkotók, de mélyebb értelmet, összefüggő gondolatmenetet nemigen lehetett kioldozni a bogok kusza birodalmából. Cirkusz volt, de abból a fajtából, mely sem félelmetes, sem káprázatos, sem megható, sem megrázó, sem agyat mozgató, sem lelket melegítő, csupán a szemet gyönyörködtető. Ügyes.
