A Magyar Ifjúsági Értekezlet közelmúltban elhangzott – „gyöngyhalászattal” kapcsolatos – politikai állásfoglalása mellett nem lehet szó nélkül elmenni, bár hozzátenném: koraérett kampányszag („estállószag”) bűzlik az erdélyi magyar terekben, és a hisztériakeltést nem a Miért kezdte, hanem a „gyámja”.
De ki fia-borja ez a Miért? (Bocsánat a népieskedésért!) Internetes portálján nyíltan az RMDSZ „családfájához” tartozó ifjúsági szervezetként határozza meg magát. „A Miért feladatköre az érdekképviselet, és mivel ernyőszervezetként területi ifjúsági tanácsokat tömörít, kötelessége az, hogy amennyiben tagszervezetei munkáját valaki hátráltatja, kiálljon szervezeteiért. Mint a Miért elnökhelyettese és volt Makosz-elnök nem tudom ölbe tett kézzel nézni azt, amit az NSKI tesz a szórványbeli diákokkal” – Kádár Petra szavait idéztem a honlapról. De miről is van szó?
Szász Jenő, az MPP alapítója és volt elnöke, aki most Budapesten a fent említett NSKI (Nemzetstratégiai Kutatóintézet) vezetője, nem hinném, hogy bővebb bemutatásra szorul. „Gyöngyhalászat” néven elhíresült programjának alapgondolata, hogy az erdélyi szórványvidékeken fellelhető, ígéretes képességű, de nyolc osztály után magyarul tovább tanulni már nem tudó diákokat megkeresse, és átmentse őket olyan tanintézményekbe, ahol anyanyelvükön tanulhatnak tovább. Mindezt a magyar állam költségén! És amint a Miért honlapján olvashatjuk, az NSKI egy csoportja hozzá is kezdett a Gyöngyhalászathoz. Balázs Botond medgyesi Madisz-elnök ingerült szavait idézem: „2015. május elején megtudtuk, hogy az NSKI munkatársai Medgyesen, Nagyszebenben, Balázsfalván, illetve Beszterce megyében jártak. Ezzel önmagában semmi gond nincs. Meglátogathatnak, de akkor szóljanak nekünk is erről, meghívjuk őket, fogadjuk őket, de jelentsék be, hogy jönnek, mert nem magánszemélyként, hanem mint a mindenkori magyar kormány egyik legfontosabb háttérintézménye mutatkoznak be. Addig, amíg stratégiai lépéseket szeretnének helyi közösségeinkben véghezvinni, ne minket kihagyva hozzanak döntéseket és cselekedjenek. Mi ehhez nem vagyunk hozzászokva Erdélyben, Romániában.” Hűha! Azt a fűzfánfütyülő tulipándíszes bodzasípját! A Csau’-idők Megéneklünk, Románia fesztiválja jut eszembe, és az szórványvidéki magyar gyermek (Attilának hívták), aki a korabeli bukaresti TV-ben Adrian Păunescu dalát énekelte-gitározta, s annak refrénje így szólt: „Pentru toţi maghiarii Daciei latine / Soarele răsare dinspre Bucureşti.” (Szabad fordításban: a latin Dacia összes magyarja számára a Nap Bukarest felől kel fel.) És itt ne szalasszunk el gratulálni Markó Bélának és utódjának, Kelemen Hunornak! Íme, sikerült az RMDSZ hámjába törni az erdélyi magyar jövőt, a fiatalságot! De kapcsoljunk vissza a Miért weboldalára, a Madisz-elnök érvelésére! „Ha a magyarokról szeretnének dönteni a románok, akkor megkérdeznek bennünket, legalábbis a szórványban ez a szokás. A probléma itt az, hogy az NSKI munkatársai nem vonták be ebbe a folyamatba a civil szervezeteket, a közösségszervezőket, így nem mérték fel reálisan a problémát, aminek az eredménye magáért beszél. Elfogadhatatlan az, hogy a szórványban élő fiatalokat elcsábítsák szülőföldjükről.”
Az NSKI akcióbrigádjának munkálkodására először nem a Miért, hanem az érintett iskolák gerjedtek be, szópárbajaikat olvashattuk. Szavukból kiérzik, hogy egzisztenciális félelmeik vannak. És itt van ama közmondásbeli „kutya” elásva! Erdély azon területein, ahol a magyarság már egyre ritkább, de – egyfajta „szokásjog” okán – még fennáll a magyar nyelvű oktatás lehetősége, az agyelszívás valóban megbuktathat magyar osztályokat, munkanélkülivé tehet pedagógusokat. De – és itt Szász Jenő mellett szólok – arról, amiről Balázs Botond beszél – nevezetesen, hogy „...a szórványban élő fiatalokat elcsábítják szülőföldjükről” –, szó sincs. Ekkora volumenű tanulóátcsoportosítást nem is bírnának meg a székelyföldi „elit” iskolák, de ha mégis, akkor az akciót ösztöndíjakkal támogató magyar állam, az NSKI költségvetési kerete ütné ki a biztosítékot. Figyelem! Szászék „gyöngyhalászatról” beszélnek, a legígéretesebb tehetségű diákok felkarolásáról. És ez, mint ötlet, egyáltalán nem újdonság, nem szászjenői szellemi termék. Kőrösi Csoma Sándor a nagy­enyedi kollégiumban még szolgadiák volt, göttingeni tanulmányaihoz már háttértámogatást (!) élvezett.
De ideje, hogy átvilágítsuk a Miért-alelnök állásfoglalását is, mely szerint „a Miért feladatköre az érdekképviselet...” Rákérdezhetünk: miben áll ez az érdek? Avagy kinek az érdeke, hogy tehetséges fiatalok felemelkedését megakadályozza? (Mert a „gyöngy” ritkaság, miközben kagylótörmelék tonnaszámra hever a tengerparton!) Nem utolsósorban kifejezetten a szülőkre tartozik, hogy gyermeküket átíratják-e vagy sem igényesebb, színvonalasabb (erdélyi!) tanintézménybe, főleg ha a felmerülő költségeket a magyar állam állja. Kedves Petra! Kedves Balázs Botond! Tisztelt Miért! Ez messzemenően nem az önök kompetenciája! A Miért nem lehet gyámhatóság!
És Ady Endrénk szavait ajánlom figyelmükbe: „Kúnfajta, nagyszemű legény volt (...) Minden más táján a világnak / Szent dalnok lett volna belőle. / De ha a piszkos, gatyás, bamba / Társakra s a csordára nézett, / Eltemette rögtön a nótát: / Káromkodott vagy fütyörészett.” (Lásd A Hortobágy poétája című verset.) Gondoljanak bele: Illyés Gyulából például, Felsőrácegrespuszta mezítlábas szolgagyermekéből válhatott volna-e háromszoros Kossuth-díjas és Magyar Tudományos Akadémia-tag, sőt, Herder-díjjal is kitüntetett irodalmár, ha kiemelkedését a tanyavilágból nem segítették volna? De ha nem sikerült meggyőző lennem, ami most következik, bár azt szívleljék meg!
Pontosan egy évvel ezelőtt a temesvári Lenau-óvodáról készítettek mellbevágó helyszíni tudósítást a román közszolgálati rádió (Radio România Actualităţi) munkatársai. Tudomásunkra juthatott, hogy hatalmas a túljelentkezés. Az intézmény befogadóképességének növelésére egyelőre nincs lehetőség – hangzott el 2014 májusának elején a német nemzetiségű igazgató-óvónő kijózanító közleménye. Ezután román anyukát, majd magyar házaspárt (!) kérdeztek meg: mi okból akarják gyermeküket német tannyelvű óvodába íratni. És mintha összebeszéltek volna, a szülők egzisztenciális okokra hivatkoztak: biztosítani szeretnék a jövőt gyermeküknek. (Menekülés a süllyedő hajóról?) És most figyelem! Péntek János nyelvészprofesszorunk (a Kolozsvári Akadémiai Bizottság elnöke) épp napokkal azelőtt a romániai magyar sajtóban arra figyelmeztetett minket, hogy ideje felébrednünk, mert „a romániai iskolarendszer Európa cselédpiacára termel munkaerőt”. (Na! Ezt tessenek ifjú nonkonformizmussal lereplikázni!)
A teljesség kedvéért csatolom soraimhoz, hogy Nikolaus Lenau (1802–1850) bánsági születésű német költő volt, magyarul is anyanyelvi szinten írt-olvasott, mert Budapesten tanult, a piaristáknál. (Tehát nem Temesváron!) Mi több: az oberdöblingi (Ausztria) elmegyógyászati szanatóriumban hunyt el, ott, ahol pár cellával odébb a modern Magyarország megteremtője, gróf Széchenyi István szenvedett további tíz esztendőt nemzetének sorsa iránti gyászban, haláláig.
P. S. Sem utódja, sem boldog őse, sem rokona, sem ismerőse, de komája vagy párttársa sem voltam/vagyok Szász Jenőnek! És ha egy magyarnak nemzetmentő ötlete támad (még ha másként gondolkodó is), ne verjék szájba azon minutumban, ráadásul tanácstalanságot keltve a budapesti magyar parlamenti körökben is! Azt a bukaresti atya-úri hámistrángját ennek a tulipános erdélyi magyar demokráciának!