Az egész tér el van itt szenesítve. Mint minden alaknál, alakzatnál, spirálnál, vonalnál, halálfejnél, fánál érthető a végtermék, csak a hóembert nem sikerült beolvasztani ebbe a képbe. Nem olvad, nem szenesedik, túlélőként kíséri végig a szerkezetet.
Falméretű rácsokká alakított, ívlap formátumú szénrajzok közepén találjuk magunkat a sepsiszentgyörgyi Lábas Ház kiállítótermében, Jánosi Antal csíkszeredai képzőművész OMOTRA című tárlatán. Óvatosan közelítsünk a rajzokhoz, hogy szét ne törjön az op-artos összkép. A hóembert követően halálfejek gomolyognak, melyeket portrék hulláma szaggat szét, végül teljes alakzattá emelkedve próbálnak zavart kelteni, foltokká duzzadva jutnak el a megnövekedett, végső fekete ívig. A folyamatot elszenesedett fakúppal és színezett colstokkal újra-újraméri alkotója, hogy bátran sétálhassunk az optikai csalódások ritmusában a szürreális víziók és geometrikus irányvonalak között. A kiállítást egy műként tálaló anyagba négy negyvenszer negyven centiméteres, aprólékosan kidolgozott, színes rácsozatú kompozíció mint tartalomjegyzék kapcsolódik a széntörténetbe.
Az OMOTRA cím mindent homályban tart, egy tárlatsorozat elnevezése, jeleneteket egybetartó szójáték.
Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész Jánosi munkásságában a plasztikai és egyéni képzelőerő végtelenségét demonstráló szürrealizmust, az elemi gesztusokban feltáruló neoexpresszionizmust, a geometrikus absztrakciót s a már-már versekké alakuló szövegképeket emeli ki.
Jánosi Antal a csíkszeredai képzőművészeti élet aktív szervezőjeként is ismert. A Hargita Visual Art és a Nyitott Műhely csoportosulásban művésztársaival szakmai fórumokat, nemzetközi kiállításokat szervezett. Tárlata június 20-áig tekinthető meg.
