Lapunk szerdai számában Kínos kínálat címmel arról tájékoztattunk, hogy a háromszéki termelők milyen kis mennyiségben és alacsony áron tudják értékesíteni burgonyájukat, hiába kínálják a kapuban, legfeljebb a főutak mentén sikerül eladni, a mellékutcákba nem térnek be a felvásárlók. Vitályos György málnásfürdői olvasónk ehhez szól hozzá.
— E szomorú pillanatképről a bevásárlóközpontokban percenként lejátszódó jelenet jut eszembe, amint jól öltözött urak-hölgyek eljátszott körülményességgel helyezik bevásárló szekerükbe az ötszörös áron kínált külföldi portékát. Ellenben kevés a kínálat együttérzésből, közösségi tudatból, szerénységből. Annál több dölyfből, kivagyiságból, megvetésből. Beszélünk autonómiáról, közös igényről a jövőt illetően, de hiszen ahhoz együttérzés, együttgondolkodás, egymás segítése szükséges! Vagy inkább ne a szomszéd kecskéje dögöljön meg, hanem a miénk? Miért nem lehet kiszaladni Nyujtódra, Oltszemre, Málnásra azzal a cuccos gépkocsival egy zsák pityókáért? Megragadni egy idős, emberöltőnyi munkától repedezett tenyeret? Nemrégiben egy közszereplő felvetette a Székelyföldi Termék márkanév létrehozásának szükségességét a régió gazdasági fejlődésének, önállósodásának egyik eszközeként. Volt foganatja? Nem hallani róla. Mi lesz a mezőgazdaságunkkal, hát az állattenyésztésünkkel ebben a nagy menetelésben? Azzal van még szerencsénk, hogy nemzetközi út mentén lakunk. Valóban huzatos ez az utca!
