Fazakas Sándor szentivánlaborfalvi népi mester, iparművész azt állítja, néhány nagyobb vállalkozás kivételével a legtöbb hazai és megyénkben működő egyéni népi faragómester, iparművész tehetségéből nem tud megélni, esetleg csak jövedelmének kiegészítését oldja meg. Fazakast kezdetben mint a fa tehetséges megmunkálóját ismerték a vidéken, napjainkban csontfaragóként tartják számon.
— Mióta foglalkozik faragással?
— Iskoláskoromban fával kezdtem. Édesapám elvitt Kálnokra Bálint András közismert faragóművészhez, ott laktam, mert innen nehezen lehetett abban az időben Kálnokra járni, három évig voltam inasa. Tőle van diplomám, mert oktatóm is ő volt a szentgyörgyi népművészeti iskolában. Asztalosinas-iskolát, majd mesteriskolát végeztem. Egy darabig a malomasztalosságban dolgoztam, Kányádi Gyuri bácsitól tanultam sokat. Bevittek a szentgyörgyi pártgazdaság faragóműhelyébe, ott ismerkedtem meg a csontfaragással is.
Fazakas Sándor műhelye amolyan kisebbfajta múzeum is, a népművészeti díszítőelemek gyűjteménye. Bemutatta, miként válik kifőzés és letakarítás után a konyhai maradék csont iparművészeti nyersanyaggá.
— Mit lehet csontból kifaragni?
— Sok mindent, a gyűrűtől kezdve a fülbevalóig. Készül belőle nyakék, ajándéktárgy, ceruzatartó, lámpatartó, asztali dísz. Nagyon szeretem a csontot, de még jobban a szarut. A két anyag kétféle, kétféle a megmunkálása is. Inkább ezekkel foglalkozom, de ebből megélni nem lehet. Állami szolgálatban vagyok Sepsiszentgyörgyön, s a faragással csak szabad időmben foglalkozom jövedelmem kiegészítése céljából. Reménykedtem, hogy az uzoni polgármester műhelyt és kiállítási lehetőséget teremt nemcsak nekem, hanem a község más népi alkotóinak is, mert van itt csuhéfonó és vasműves is. Tudom, hogy nem lesz könnyű, mert a nép- és iparművészetnek piacot kell biztosítani. Ha lenne rá pénzalap, hasznos lenne rendszeresen oktatni ezeket a művészeti ágakat az iskolai tanterv keretében. Erre mutat hajlandóságot az uzoni központi iskola igazgatója, Szabó Margit. Tavaly tanítottam ott a gyerekeknek a népi hangszerek, játékok készítését. Kár lenne nem átadni ezt a szép mesterséget a fiatalságnak. Falunapokon jelen vagyok tárgyaimmal, ritkán egy-egy megrendelés is bejön. A népművészeti üzletek alacsony áron vásárolják fel tárgyainkat, és két-háromszoros áron adják el. Sajnos, ajándéktárgyakat ritkábban vásárolnak az emberek. Lehet, ha a falusi turizmus gyökeret ver, nekünk is lesz majd piacunk.
Fazakas Sándor lánya Magyarországon, Egerben lakik, s nagyobb sikerrel folytatja az édesapjától tanult mesterséget. Sándor munkaasztalán egy hortobágyi szürke marha és egy háromszéki tarka ökör szarvait láttuk. Az egyikből pásztorkürt készült (képünk). Ez Lehel kürtje — mondta a mester, s elfújta rajta a székely himnuszt.
