A régi, lecsúszó, gyermekkorában szét is hulló erdélyi családból hozhatta magával hihetetlen érzékenységét. Egy nagybátyja nevelte, teológusnak készült, de jött az első világháború, az olasz fronton harcolt, megsebesült, fogságba esett. Hazatérése után lelkészként helyezkedett el, megnősült, de házassága nem sikerült, a válás után Budapestre ment, a Pázmány Péter Tudományegyetemen folytatta tanulmányait, itt avatták a filozófia doktorává. Ekkor kezdett írni, novellákat, tanulmányokat közölt a korabeli folyóiratokban, így a Napkeletben is. (A folyóiratban közölt írásokból nemrég jelent meg antológia, sajnos, Daday nagy tanulmányát nem méltatták arra, hogy újraközöljék, noha az erdélyi művészetpolitikáról szóló írása megérdemelné az újraközlést…) Induló értelmiségi pályája megtörik, örököl távoli rokonától egy birtokot Erdélyben, hazaköltözik, gazdálkodni kezd, elér bizonyos eredményeket, de saját bőrén tapasztalja meg, mit is jelent az impériumváltás után birtokosnak lenni Romániában. Székely Mózes néven adja ki 1931-ben első regényét, a Zátonyt, majd a budapesti Belvárosi Színház mutatja be első drámáját, A térképet. 1935-ben jelenik meg második regénye, a Csütörtök, amely a Trianon utáni erdélyi román középosztály csalódottságát is nyomasztó erővel ábrázolja. Daday homlokán az igazmondás bélyege ég, érzékeny membránként reagál kora mind szociális, mind etnikai ellentéteire. Hírhedett regényei vélt románellenessége miatt perbe fogják, elítélik, hat hónapot ül. Kiszabadulása után Derzsi Mihály néven közöl novellákat, közel kerül Gaál Gáborhoz is. Désen él, a bécsi döntés után tanfelügyelőként a magyar hatóságokkal is összeütközésbe kerül, mert nem ért egyet a román tanítók szülőhelyüktől távoli falvakba való elhelyezésével… Ő lesz Dés első demokratikus polgármestere, de rövid ideig, mert 1945 után újrakezdődik kálváriája, újabb hat hónapi börtön vár rá. Ezután Kovács Bálint néven közöl izgalmas elbeszéléseket, amelyeket a kor uralgó elvárásaihoz való alkalmazkodás ront el. Az ötvenes évek elején újra előveszik, négy hónapot ül vizsgálati fogságban a szekuritáté pincéiben. Súlyos betegen szabadul, haláláig dolgozik A lápon át című regényén, amelynek végül az Egy régi udvarház árnyékában címet adja. Befejezetlen, torzó voltában is izgalmas számvetés, kitapintható önéletrajzi elemekkel. Fejezetei az 1970-es, A lápon át című gyűjteményes kötetében jelennek meg (a kötetet Dávid Gyula szerkesztette s látta el érdekes bevezetővel…). A teljes szöveg most jelent meg A térkép című kiadatlan drámájával együtt a Kráter Kiadónál, amely Wass Albert műveinek kiadásával vált ismertté, de néhány éve a Kuncz Aladár halála előtt megjelenő, Felleg a város felett című regényét is kiadták, s ez a Daday-kötet a tervezett életműsorozat első darabja. A regény — ismételjük, azonosítható önéletrajzi részletekkel — visszatér a Zátony témájához, az erdélyi birtokosréteg megpróbáltatásaihoz, de míg a tragédiákban tobzódó első könyv nem lát kiutat (ezt a végzetes reménytelenséget teszi szóvá kritikájában Németh László is, aki a harmincas évek elejéig kitartóan figyeli és recenzálja az erdélyi magyar irodalmat, kár, hogy a harmincas évek második felének műveire figyelme már nem terjed ki…), itt, mivel két főszereplővel dolgozik, s a korszak szociális problémáira legalább annyira érzékeny, mint a nem elhanyagolható etnikaiakra, talán az ötvenes évek elvárásainak megfelelően már igen (noha ebben a formában akkor a regény aligha jelenhetett volna meg!), a megalázottakkal és megszomorítottakkal való összefogást. Nem tudjuk, hogyan fejeződött volna be a történet, azzal zárul, hogy egyik szereplője kiszabadul a börtönből, a másik benn marad, s eddig összefonódó sorsuk végzetesen elválik… A térkép nagy meglepetésre jól szerkesztett, izgalmas, néha Gorkijra emlékeztető tragédia. Megérdemelné, hogy hetvenöt év után újra bemutassák…Leginkább a Harag György rendezte Nagy István-drámára, az Özönvíz előttre emlékeztet, csak jobb, feszesebb, szókimondóbb és tragikusabb.