Egyelőre csak találgatás folyik, menekülőutat keres Victor Ponta miniszterelnök Törökországban, vagy dicső visszatérését próbálják megalapozni hívei. Senki nem tudja, mennyire volt sürgős és csak külföldön elvégezhető térdműtéte, az időzítés azonban gyanakvások egész sorára szolgáltat okot.
Összecsapni látszottak feje fölött a hullámok: a korrupcióellenes ügyészek vizsgálata, apadó népszerűsége, sete-suta kormányzása következményei, és olybá tűnik, egészen Törökországig menekült összeszedni gondolatait, kiagyalni a túlélési stratégiát. Csak pártja támogatását élvezi már, s minden bizonnyal azt is inkább kényszerből, a szociáldemokraták előre próbálnak menekülni, mert ha most buknak, elveszítik az ország irányítását, esélyük sincs feltápászkodni a jövő évi választásokig.
Két elmélet is napvilágot látott az elmúlt napokban: Törökországba delegálva, egészségügyi okokra hivatkozva próbálják elegánsan eltávolítani a sok szempontból kínossá vált Victor Pontát a kormány éléről, átjátszanák a tisztséget valamelyik még tisztának tűnő élvonalbeli SZDP-snek, aki megpróbálja majd helyrepofozni a párt igen zilált renoméját. A másik elképzelés szerint Ponta hazatéréséből próbálnak majd profitálni, az elesett, súlyos beteg miniszterelnök látványával igyekeznek feledtetni a korrupciós vádakat, szimpátiapontokat szerezni. Bármely változat lenne igaz, mindkettő csak a párt és politikusai érdekeit szolgálja, az ország csak kárát látja.
Bel- és külpolitikai szempontból egyaránt kínos pillanatban menekült távoli kórházba a miniszterelnök, hagyott csapot-papot, megoldatlan ügyek garmadáját. Kormányülést sem tartottak távollétében, sürgős döntések sorát halasztották, nincs, aki érdemben megvédhetné a tervezett adótörvénykönyvet a valutaalap ideérkezett küldöttsége előtt, aki magyarázattal szolgálhatna a parlament viselkedésére. Már hallani, az IMF nyomására elmarad a januártól tervezett újabb áfacsökkentés, jelentősen emelkedik a gáz ára. A kormányfő pedig gyógyul és pihen.
Egész Európát lázban tartja a görög válság, a menekültáradat, Pontának kisebb baja is nagyobb, úgyis a nagyok döntenek, mi, akárcsak eddig, majd végrehajtjuk, amit ránk szabnak – gondolhatja. Menekültekkel sincs baja, a kutya nem akar ide jönni, szerencsés helyzetben van Románia fekvése és szegénysége miatt. Ha minden kapu bezárul, és mégis erre jönnének? – ennél súlyosabb ügyek aggasztják most a kormányfőt.
Nem először bizonyítja Victor Ponta: túl kisstílű politikus, a rábízott feladat messze meghaladja. S bár a nemzetközi helyzet most valóban fokozódik, a román gazdaság fellendülése pedig még igen törékeny, képes hosszas politikai válságba taszítani az országot, csak hogy bőrét és pártját mentse. És még csodálkozunk, hogy soha nem jut ez az ország egyről a kettőre?