Norvégiában az átlagnyugdíj tízszerese a romániainak, a 177 kemény eurónak. Akkor miért csodálkozunk, hogy a parlamentben végzett nehéz munkájuk után képviselőink – pótlékként a rendes nyugdíjuk mellé – megelégednének a norvég átlagnyugdíj felével?
Még szerények is voltak, hiszen azt is mondhatták volna, nekik legalább egy norvég átlagnyugdíj kell pótnyugdíjként. A norvégoknak könnyű, mert ott a munkatermelékenység is tízszerese a miénknek, tehát pénz is kerül a nyugdíjak kifizetésére. Nálunk meg a rendes nyugdíjakat sincs miből fizetni, és e kevés pótkiadás miatt a valutaalap még akadékoskodik is.
Vegyük figyelembe, hogy egyesek megvették maguknak a parlamentbe vagy szenátusba a befutó helyet. Egy befektetés csak akkor jó, ha busásan megtérül. Az utóbbi időben kiderült, hogy a fizetésen kívül (mis-)más módon elég veszélyes hasznot húzni a képviselőségből, szenátorságból, mert a korrupcióellenes ügyészség nap mint nap lecsap egy-egy képviselőre, és még a minisztereket sem kíméli. Hát érdemes semmi pénzért a parlamentben tevékenykedni? Ráadásul a honatyáknak tilos kereskedelmi vagy más haszonszerzési tevékenységet folytatni – az oktatáson kívül. A rossz érettségi eredmények miatt meg egyre kevesebb diák tanul egyetemeken, és így a honatyák egyetemi oktatói tevékenysége is egyre csökken. Csoda-e, ha a honffyak és honleányok más módon próbálnak gondoskodni szerény megélhetésükről és majdani nehéz nyugdíjaséveikről? Ezért igyekeznek más lehetőségeket keresni fizetésük pótlására. Így került ismét terítékre közbenjárói, lobbitevékenységük hivatalosítása, amelyen most szorgalmasan ügyködnek, és az nem más, mint a befolyással való üzérkedés törvényesítése.
Az a helyzet, hogy egy képviselői fizetés potom 5000 lej, amelynek csupán körülbelül a kétszeresét költheti el megválasztottunk képviselői vagy szenátori irodájának fenntartására. A szocialista szenátornő, Vasilica Steliana Miron elpanaszolta, hogy férje tartja el, mivel fizetése még a fodrászra sem elég. Egy kopasz szenátornak még szerencséje van, mert nem kell figaróra költenie. Vasilica elismerte, elég sok ruhája van, mert ugyanazt kétszer nem veszi fel, és ugyebár új ruhához új frizura kell. Így már érthető, hogy miért nem elég a fizetése hajszobrászatra.
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke két hónappal ezelőtt, április 17-én még azt mondta, nem támogatják a különnyugdíjakat. Ez azt jelenti, hogy az RMDSZ maga és akiket képvisel, azok nem, de akik a parlamentbe bejutottak, azok már támogatták és meg is szavazták. Kelemen Hunor sem foghatja (le) mindenkinek a kezét, hogy ne tudjon kézfelemeléssel megszavazni egy ilyen törvényt! Antal István RMDSZ-es képviselő elmondta, tulajdonképpen csak egy igazságtalanságot orvosoltak, hiszen Romániában speciális nyugdíjak régebb is voltak, azokat Băsescu megszüntette, de később a katonatisztek, diplomaták, repülősök visszakapták, egyedül a képviselőkkel bántak ilyen kegyetlenül, és ők most ezt próbálják orvosolni. Különben is, állandó lejáratásban van részük, pedig csak az unió törvényeit ültetik át a román jogrendbe. Ezzel a pótnyugdíjtörvénnyel is azt tették. Hát tehetnek ők róla – teszem én hozzá –, hogy Romániában ilyen alacsonyak az átlagnyugdíjak, és ezekhez hasonlítgatjuk az ő (pót)nyugdíjukat?
Egy felmérés azt mutatja, hogy Romániában az átlagemberek sokat és rosszul dolgoznak. Csak azt nem lehet tudni, hogy nincsenek motiválva, és ezért dolgoznak rosszul, vagy azért keresnek keveset, mert rosszul dolgoznak. A képviselők viszont jó törvényeket alkotnak – mint most is tették –, és így érdekeltek lesznek, hogy sokat s jól dolgozzanak.