Bálint Lajos Csíkdelnén született 1929. július 6-án, székely család hetedik gyermekeként. 1957-ben szentelte pappá Márton Áron gyulafehérvári püspök. 1957–1962 között Sepsiszentgyörgyön szolgált káplánként, 1962–1968 között plébános volt Futásfalván, majd Csíkszentdomokoson, utána Székelyudvarhelyen. 1981-ben gyulafehérvári segédpüspöknek és novai címzetes püspöknek nevezték ki. 1990 márciusától  gyulafehérvári püspök, Csíksomlyón iktatták be, 1991. augusztus 5-én nevezték ki gyulafehérvári érsekké. Szívbetegsége miatt 1993 novemberében lemondott az érseki címről. 2010-ben húsvét vasárnapján hunyt el, végakarata szerint Csíkdelnén temették el szülei mellé.
Vargha Mihály úgy nyilatkozott, azt a végtelenül szerény, alázatos, de a mély hit derűjével megáldott papot igyekezett ábrázolni, aki kerülte a hívságot, a túlzott nyilvánosságot. Azt az egyszerű embert, aki végrendeletében ragaszkodott ahhoz, hogy szülőfalujában, a Somlyó-hegy lábánál temessék el szülei mellé. A szobor megalkotásához nemcsak fényképeket tanulmányozott, hanem összegyűjtötte az egyházi személyiség életrajzi adatait, írásait, sőt anekdotákat is. Sepsiszentgyörgyön és Futásfalván is talált papokat és világiakat, akik fel tudták eleveníteni Bálint Lajos alakját.
A Keresztelő Szent János műemlék templom búcsúját tartották vasárnap. Az ünnepi szentmisét Jakubinyi György érsek celebrálta, s röviden méltatta elődjét, Bálint Lajost. A szobrot az Úrkápolna kertjében Tamás József segédpüspök leplezte le. Ott Bálint Lajos munkásságáról szintén Jakubinyi György beszélt, majd Csintalan László csíkdelnei plébános,  tb. kanokok, főesperes a szobrot méltatta. Az ünnepség nemzeti imánk eléneklésével zárult.