Farkas Réka
A z oszd meg és uralkodj elvet követve az RMDSZ egyszer már eredményesen szétrobbantotta ellenzéke táborát, és úgy tűnik, ismét ezzel próbálkozik. A Magyar Polgári Párt 2008-as székelyföldi sikere után – a szavazatok 40 százalékát szerezték meg a térségben – a szövetség vezetői nagyon okosan kihasználták a pártban dúló ellentéteket, és együttműködési megállapodást írtak alá Tőkés Lászlóval.
Az EP-választási lista első helyéért azonban drágán megfizetett az erdélyi magyar nemzeti oldal: olyan árkot mélyített a korábbi szövetségesek közé, melyet sem a közös ideológia, sem az azonos célkitűzések, de még az egy tőről fakadás sem tudott betemetni. Újabb párt született, nagy erővel indultak csatába 2012-ben, ám energiájuk jelentős részét felemésztette a testvérekkel (MPP-vel) való hadakozás, a végeredmény pedig önmagáért beszélt: a két kis párt együtt sem hozta a négy évvel korábbi MPP-s eredményt. Az RMDSZ taktikája bevált, fölényesen győzött.
Kiderült tehát, a hárompólusú politizálás – főként hogy tulajdonképpen csupán két irányról van szó – nem járható út Erdélyben, a két kis párt sokkal kevesebb, mint egy. A logika, a józan ész erőik egyesítését diktálná, ám a sértett fél, a polgáriak felső vezetése nem hajlandó megbocsátani, és nem segített a bekebelezésről szóló néppárti elszólás sem, melyet aztán hiába követett számos árnyaltabb, józanabb ajánlat, mindet félresöpörték. Sőt, az ellenségem ellensége a barátom elv mind közelebb sodorta őket az RMDSZ-hez. Nem tudni, milyen ígéretekkel csábította saját oldalukra Bíró Zsoltot Kelemen Hunor, de tény: paktumot kötöttek, a kétes eredmények ellenére is fenntartják azt, míg a Néppárt-vezetővel még tárgyalni sem hajlandóak.
Csakhogy egy a pártvezetők akarata, és egészen másképpen látszanak a dolgok helyi szinten, ahol kevesebb az érdek, és több a józan ész. Beindult a folyamat, kedden Székelyudvarhelyen, szerdán Sepsiszentgyörgyön született együttműködési megállapodás az MPP és EMNP között, és borítékolható, a sor folytatódik. Az RMDSZ bizonyára mindent megtesz majd, hogy akadályozza – ennek jelei már tetten érhetőek –, sikere attól függ, Bíró Zsolték számára a tagság akarata, választóik elvárása lesz fontos, vagy engednek az újra és újra felcsendülő szirénének csábításának. Pedig jó lenne megfontolniuk, hogyan jártak 2009-ben Tőkésék, mikor besétáltak a szövetség csapdájába: az EP-mandátumot megkapták ugyan, de semmilyen más fontos kitétel nem teljesült. A néppártosok ma azt mondják: nem érte meg.
Legalább mások kudarcából tanulnának az MPP vezetői, mert ha az RMDSZ fütyülésére táncolnak, nemcsak a Néppártot, de saját alakulatukat is halálra ítélik. Oda lesz a választás szabadsága, a pluralizmus reménye, az erdélyi magyarság pedig itt marad az egyetlen és örök RMDSZ-szel.
