Így hát nincs nekünk olyan szerencsénk, hogy egyhamar megszabaduljunk tőle és társitól. A rossz nyelvek szerint Ponta szintén szabadságharcos tevékenység kapcsán vonult önkéntes száműzetésbe, jelesül azért, nehogy a korrupcióellenes ügyészség megfossza saját szabadságától. De ő is hazagondol a messzi távolból, úgy szereti Törökországot, hogy nem feledheti a Victoria-palotát – sajna ilyen nagy vándorútnak két mankóval nem vághat neki, de a hazaszeretet, az fűti, és nagyon nem akarná, hogy kormányzás nélkül maradjon. (Mármint őkelme).
Mankói által akadályoztatva a vezetésben, maga helyett, igen megfontoltan, Gabriel Opreát javasolta ideiglenes, ügyvivő miniszterelnöknek, aki a Románia Haladásáért Országos Szövetség minipárt elnöke és hivatásos katonatiszt. Remélhetjük, hogy egy-kettőre katonás rendet teremt az országban. Lám, máris mutatkozik az eredmény, hiszen Opreával az élen a kormány megszavazta Románia védelmi stratégiáját. Annál is inkább hasznos volt őt, a katonát miniszterelnök-pótléknak ajánlani, mert Amerika, miután Merkel asszony lebeszélte, hogy Németországból csináljon hadi raktárat, nehézfegyvereket telepít hozzánk (neki annyi van, hogy nincs mit kezdenie vele), ezért Putyin most majd ránk irányítja figyelmét és atomtölteteit.
Johannis szólt Pontának, hogy mondjon le, de ő nem akart. Most akár el is küldhetné betegnyugdíjba, hiszen térdéből – orvosi szakvélemény szerint – olyan, mint régen, már sosem lesz. Egy ország vezetéséhez pedig épkézláb ember szükségeltetik. Johannis kissé vacillált, mikor meghallotta, hogy Gábriel lenne Románia újabb arkangyala, míg Ponta Törökországban eszi a műtöttek keserű kenyerét és issza a feketelevest, amit a korrupcióellenes ügyészség főzött neki. Kérte is, mutassa be orvosi papírjait arról, hogy nem képes miniszterelnöki teendőit ellátni. Vajon megfordult fejében, hogy Ponta esetleg szimulál, s jó román módra csak rándít egyet vállán, ha valami nem érdekli: fáj a könyököm...
De látván papírjait, megértette, hogy nem a karjával, hanem lábával van baj, és nem vezethet még egy autót sem, nemhogy egy országot. Már fordult elő ilyen eset, mikor Traian Băsescut műtötték, ő az akkori szenátus elnökére, Nicolae Văcăroiura ruházta át jogkörét. De csak két órára merte, míg elérzéstelenítették. Nem értem, hogy egy államfő éjszaka, míg alszik, miért nem ruházza át hatáskörét másokra. Aztán vajon van-e előírás arra, ha jól berúg egy államfő vagy miniszterelnök, akkor mi a teendő? Ezekre az esetekre is kellene legyen forgatókönyv, kellenének helyettesek, akik éberen, józan fejjel viszik tovább a haza és a nép ügyeit-bajait. Mert olyankor Romániában – mindenképp csak véletlenül – még az is megeshet, hogy némi jó dolog következik be az ország életében.