Ezúttal a többmilliós romániai emigráns közül a befogadókra nézve legveszélyesebb réteg szólal meg, a képzőművészek csoportja. Nemcsak azért kell tartani tőlük, mert soha sehova nem tudnak rendesen beilleszkedni, de mindenhol kényelmetlen nyomokat is hagynak maguk után. Feliratokkal zaklatják Amerika köztereit, felhőkarcolóit, hídjait olyan szövegekkel, hogy Amerika terápiára szorul, hogy egyedül érzik magukat, vagy egyikük a John F. Kennedy utcatábla alatt azt állítja, azért áll ott, hogy segítse Amerikát.
Spanyolországot pedig olyan hirdetésekkel terhelik, hogy az emigráns festő mázolni, seperni, szerelni is mindenkinél jobban tud. Ebben is az a legszörnyűbb, hogy dolgozni akar. Még a fényinstalláción is a munka szó igévé alakított változata villog. Egy tucat utazószatyor egyikén pedig az a felirat áll: 2700 dollárral és fél vesével tért haza Moldvába. A videojátékon közben hadseregből alakított kupolákra dollárral lövöldözhetünk.
Ezen ízelítő után végleg megállapodom Simion Cernica filmje előtt, amelyen bicikli kerekének nyomai a végtelenjelt rajzolják a végtelenségig. Semmi esély a kiútkeresésre.
A sepsiszentgyörgyi Magma Kortárs Kiállítótér Soha egyedül című kiállításán olyan romániai származású, külföldön élő alkotókat mutatnak be, akik az emigránslétre világítanak rá. Irina Bucan Botea, Simion Cernica, Ioana Cojocariu, Csiki Csaba, Tatiana Fiodorova, Ciprian Homorodean, László István, Litiu Tibor Károly, Xandra Popescu, Larisa Crunteanu, Váncsa Domokos, Veres Szabolcs iróniával, humorral közelíti meg az emigráns hétköznapjait. A pénteken nyílt sepsiszentgyörgyi tárlat mellett a bukaresti Kortárs Művészeti Múzeum is bemutatja ezeket a munkákat, szeptembertől a kolozsvári B5 Stúdió csatlakozik a rendezvénysorozathoz.
