Egyik üzleti tipp a távirányításos kapunyitó sorozatgyártása lenne. Tudom, tudom, sokan foglalkoznak már ezzel, pontosabban a szereléssel, hiszen az egész cucc előre gyártott, mindenféle kivitelben megtalálható, akár interneten is megrendelhető. Csakhogy ezek a szerkentyűk nagyon lomhák. Úgy működnek, hogy a gazda megáll autójával a kapuja előtt, jó esetben az út szélén vagy direkt ráfordulva az udvarra behajtás ívére, ami által fél forgalmi sáv elzárva, szóval megáll, megnyomja a távirányító gombját, vár türelmesen, míg a jel méltóztatik az adótól a vevőig elvánszorogni, aztán míg a vevő kiadja az utasítást az erőhengereknek, hogy most összehúzódás, fiúk, azok meg a maguk rendjén, amúgy jó öregesen, elkezdenek dolgozni. Az egész művelet, beleértve, míg az autó átgurul a kapu vonalán, akár egy percig is eltarthat. Ezalatt meg a rendőr bácsi simán kitölt egy büntetési jegyzőkönyvet, ami még az egyenruhások legendás írástudási képességei mellett sem nagy megerőltetés. Az ilyen helyzetek elkerülése végett lenne ajánlott azoknak a távirányításos kapunyitó berendezéseknek a helyi gyártása, amelyek már jó messziről, akár két sarokkal odébbról is leadják a jelet, hogy mire a gazda kapuja elé ér, az már tárva-nyitva fogadja a behajtani kész autót. Így nem kell megállnia, rendőr bácsinak nem kell lesben állnia, büntetőpapirost kitöltenie, erdőt pusztítania. Az önkormányzat meg támogathatná az ilyesfajta csiki-csuki rendszerek gyártóit – azt hiszem, így mondják mostanság: – kedvező üzleti környezet biztosításával, felszerelőit pedig akár a székely kapu program mintájára, akár bevéve a homlokzatfelújítás és egyéb munkálatok kategóriájába, mely által bizonyos ideig ingatlanadó-mentességben részesül a városképet javító polgártárs. A gesztus talán még jócskán tompítaná is a lekeskenyített utcák kiváltotta ellenszenvet.
Aztán kutyaiskolát is kellene alapítani. Mert előfordul, sőt, elég gyakori jelenség, hogy a kertes házak udvarán kutya is él. A négylábúnak meg olyan a természete, hogy amint nyílik a kapu, már sirül is ki a nagyvilágba, szagot fogni, területet megjelölni neki ilyenkor kötelező, miként ráijeszteni néhány járókelőre, esetleg összeakaszkodni a szemközti járdán pórázvégen sétáló ebtárssal. Ez mind-mind veszélyes dolog, gyalogos- és autóforgalomra nézvést egyaránt. Ezért kellene hát a kutyaiskola. Ahol az ember leghűségesebb barátját arra idomítják, hogy amint nyitni kezd a távirányított nagykapu, csapot-papot hagyva, még kedvenc csontjától is megválva az udvar legtávolabbi sarkába szaladjon, és mindaddig ott lapítson, míg a kapu vissza nem csukódik. És természetesen ezt a kutyaiskolát is támogatnia kellene az önkormányzatnak, a lekeskenyített utcákban lakó kutyatartóknak például a teljes oktatási költség, illetve az időnkénti tudásfelelevenítő dresszírozások árának megtérítésével.
Hogy hosszú távon mindez sokba kerül? Tessék költségkiegészítést kérni az unijótól, ha már úgyis Brüsszelben mondják meg, milyennek kell lenniük Sepsiszentgyörgy utcáinak.