– Leírásainkban megjelenítettük azokat a történéseket, változásokat, amelyek az eltelt száz esztendő alatt bekövetkeztek a természetben, a kis falu és az emberek életében – emelte ki a kézirat bevezetőjéből Balog Irma, az egyik szerző, aki negyven évig pedagógusként, 26 évig a helybeli Máthé János Általános Iskola igazgató-tanáraként szolgálta a faluközösséget. – Tanúi lehettünk növények és állatfajok eltűnésének, újak megjelenésének, a táj változásainak. Így például a gabonatermesztés, ami valamikor a fő megélhetési forrása volt a falunak, teljesen eltűnt, a len és kender termesztésének módja már csak az idősek emlékeze­tében él, az idők folyamán megváltozott a földparcellák rendeltetése is. Magyarhermány 4325 hektár területtel rendelkezik, ebből 800 hektár erdei kaszáló és 511 hektár szántóterület volt. Mára az erdei kaszálók teljesen beerdősödtek, a szántóterületekből pedig kaszáló és legelő lett. A vidék felszíne nagyon tagolt, talaja eléggé silány minőségű, köves, agyagos. Az ilyen talajon megtermelt kultúrákkal nagyon jól kellett gazdálkodjon a falu népe, hogy valamilyen eredményt el tudjon érni. A régi székely gazda igyekezett olyan állatfajtákat tenyészteni, amelyek szívósak voltak és alkalmazkodni tudtak a silány környezethez. Ilyen volt például a bivaly, a mezőhegyesi szarvasmarha és a szálas-gyapjas juh, melyek minden gazdaságban előfordultak. 1935 és 1945 között egy egész bivalycsorda járt legelni, ezernyi szálas-gyapjas juh, melyek mára már teljesen kivesztek. Berke juh abban az időszakban a faluban nem is volt. A jelenleg élő fajtának pedig jobbára semmi értéke nincs. A  minicsordák tulajdonosai vegyes fajtájú teheneket tartanak, hangsúlyt fektetnek az állatlétszámra, kevésbé a minőségre, a jelentős állami támogatás reményében.
– Miért éppen ezt a száz esztendőt választották? – tettük fel a kérdést Virág Andrásnak, aki közel nyolcvanadik életévéhez, és mindig érdeklődéssel követte szülőfaluja apróbb változásait is.
– Mi azt a száz esztendőt választottuk, amelyben a mi életünk is benne van – válaszolta. – Nem volt célunk olyan időszakról írni, melynek eseményeit nem tudtuk volna hitelesen igazolni. Így sem volt könnyű egy csokorba szedni a század kezdeti eseményeit, mert az első világháború történéseit csak az idős emberek visszaemlékezései, a leszármazottak elmondásai alapján sikerült összefoglalni. A két világháború közötti időszak már közelebb áll hozzánk, a második világháború még közelebb, ezeket tehát életesebben sikerült megörökíteni. Jómagam állandó jelleggel gyűjtöttem az írott és tárgyi emlékeket, de legfőképpen a régi fényképeket a már nem élő idős emberek leszármazottjaitól, rokonaitól, amelyek a megörökített események legértékesebb bizonyítékai. Hála a technika vívmányának, ma már semmi akadálya annak, hogy lefényképezzük azokat a tárgyakat, helyeket, színtereket, amelyek most is bizonyító jelleggel bírnak. Célunk az volt, hogy bemutassuk, megörökítsük azokat a változásokat, amelyek egy kerek évszázad alatt végbementek itt, ahol élünk. Száz év alatt teljesen megváltoztak a területi viszonyok, utak, de még a patakok medrei is. Balog Irma kománémmal kiemelten foglalkoztunk a hermányiak mesterségeivel, mint a kőfaragás és a fazakalás, hiszen a hermányi faragott kő és a színes kerámia is szorosan kötődik hozzánk. Benne van a szövés-fonás, a mezőgazdasági élet részletei, a tűzvédelem, ami régen nagyon fontos volt, a természeti csapások, haszonállatok akkori gyógyítása és kezelése, a tejtermelés, a Barót-patak vizének a kihasználása (gatterek, malmok), Bodvaj, a vashámor, helyneveink, édes- és borvízforrásaink, az altalaj kincsei, a közbirtokossági dolgok, a szövetkezeti mozgalom, egészségvédelem és a tanügy, a vadászat, vadak járása, az egyház, református templomunk és a temető, nem maradtak ki a jelesebb papok, gondnokaink sem.
– Helyet kapnak a kéziratban a politikai-társadalmi események is?
– Természetesen: minden, igazul, úgy, ahogyan történt, másképpen nem lehet!
A kézirat helyi érdekességeket is tartalmaz, régi emlékéremleletről, harci eseményről (vadászgép lezuhanása a határban stb.), melyek eddig nem kaphattak helyet nyomtatott kiadványokban. A szerzőkettős egy évszázad monografikus leírását vállalta fel, mint felette hasznos feladatot. Ebből már következik az is, hogy a kézirat véglegesítése után kiadót és pénzt szerezzenek megjelenéséhez, amihez sok szerencsét és kitartást kívánunk.