Konspirációs elméletnek tűnhet, de a korábban megjósolt események eddig ijesztően valóra váltak. Történelmi eseménynek vagyunk tanúi: a Kalifátus be akarja bizonyítani, hogy túllépett a regionális mozgalmi szakaszon – melyet az elején az al-Kaidával azonosítottak –, és valóban globálissá válik. Közvetlen, vitathatatlan és iszonyatos cselekvési eszközei vannak ama híressé vált térkép keretein belül, melyet egy olyan hit ambícióinak kifejezéseként javasolt a világnak, mely mindenáron vissza akarja állítani az iszlám régi csillogását.
Áttérés vagy halál
Az alábbi térkép az abszolút hit eredménye: annak, hogy nemcsak lehetséges, de szükséges is az egyensúly helyreállítása az igaz hithez vezető úton a világnak ebben a részében. Ezzel az úttal vagy a célhoz vezető módszerekkel kapcsolatosan nem kínálnak alternatívákat. Áttérés vagy halál – ez az elementáris, iszonyatos, de tökéletesen működő logika, mely egy olyan világban működik, ahol mindent két értékre szűkítenek le: az igazhitűek és a bűnösök, hitetlenek, árulók és a Nagy Sátán híveinek negatív típusú értékére.
De mi az oka annak, hogy a világ mintha állandóan felkészületlen lenne, hogy a minapihoz hasonló tragikus események (a tuniszi és franciaországi merényletekről van szó – a szerk.) megvitatása csak teljesen felületesen, a bulvárhírek szintjén történik? Miért nem világos, hogy az ilyen akciók célja egy mélyreható, valóban iszonyatos és kíméletlen üzenet közvetítése? Elhangzottak-e a bolygó jelentős politikai vezetői részéről koherens, időben és meglepő pontossággal megfogalmazott üzenetek, melyek – például – a legapróbb részletekig leírják az Iszlám Államot és az általa most bevezetni kívánt Kalifátust?
Minden bizonnyal léteztek különféle többé-kevésbé látható, diszkrét körökben, klubokban, de úgy ítélték meg, hogy ezekben túlságosan nagy aránya van a fantáziának, még akkor is, ha azok egyes nagyon befolyásos hírszerző szolgálatok legjobb politikai elemzőitől származtak.
Az egyik ilyenfajta dokumentumot a National Intelligence Council készítette 2004-ben. Akkoriban minimálisra szűkített, a hatalom legmagasabb szintjére korlátozódó körnek szánták. A globális jövő feltérképezése című dokumentum néhány forgatókönyvet tartalmaz a világban a közeljövőben várható eseményekről, olyan elemzéseket, melyek pontosságáról most már önök is személyesen meggyőződhetnek. Megdöbbentő az előrejelzések pontossága, ebből a Kalifátusnak szánt fejezet érdekel minket.
A radikális iszlám terjeszkedése
„Az al-Kaidát a hasonló irányzatot képviselő, a globalizálódási folyamattal szembemenő iszlamista csoportosulások 2020-ra megfosztják vezető szerepétől. (…) Az al-Kaida szervezet hatalmi központja meggyengül, de más, belőle ihletődő és regionális alapon létrehozott csoportosulások folytatják a terrortámadások megszervezését. Az Új Kalifátus példázza azt a folyamatot, ahogy egy vallási radikalizmus által táplált globális mozgalom fenyegetéssé válhat a nyugati normákra és értékekre nézve (…). A politikai hatalomnak egy radikális csoportosulás általi átvétele az egyik közel-keleti országban felerősíthetné a terrorizmust a térségben, és újra bizakodóvá tehetné a helyi népességeket: az Új Kalifátus nem csak álom” – áll a jelentésben.
Ha így áll a helyzet, hogy nem csak egy álom, akkor valójában min alapszik az Iszlám Államnak ez a viharos felemelkedése, melyet, íme, az a képessége egészít ki, hogy a világon bárhol képes döntő csapást mérni ellenfeleire?
Az amerikai elemzők érdekes választ adnak, és lehatolnak egy olyan jelenség mélyére, mely a magyarázat megfogalmazása óta exponenciálisan felerősödött. Jelenleg már nem „bizonyos, a leggyakrabban marginális vagy könnyen marginalizálható társadalmi csoportok viselkedésére”, hanem a XXI. századi világ legtöbb társadalmában meghatározó mozgalomra kell magyarázatot adni: „Úgy tűnik, hogy a következő 15 évben a vallási identitás kérdése egyre fontosabb lesz az emberek önmeghatározásában.”
Ezt az érdekes állítást később egy másikkal támasztják alá, melyet most az Iszlám Állam hatalmának és befolyásának szüntelen növekedése igazol: a jelenlegi megerősödés a fiatal és nagyon fiatal nemzedék a dzsihád meghirdetésének eredeti térségében, vagyis a Közel-Keleten bekövetkezett példátlan megmozdulásának, de a nyugati világban koncentrikus körökben zajló terjedésének az eredménye, a közösségi hálózatok példa nélküli felhasználásával.
A 2004-es jelentés szerzőinek igazuk volt, amikor kijelentették: „A radikális iszlám egyre erősebb befolyása a Közel-Keleten annak az elidegenedésnek a tükröződése, mely számos muzulmán fiatalban bekövetkezett országuk közömbös és nem reprezentatív kormányával szemben, valamint annak, hogy a muzulmán többségű államok közül sok éppen ezért képtelen volt gazdaságilag hasznot húzni a globalizálódási folyamatból. A radikális iszlám terjeszkedése 2020-ig folyamatos lesz, összefogva a szétszórt etnikai és nemzeti csoportokat, és talán egy olyan hatalmat is képes lesz létrehozni, mely túllépi a jelenlegi nemzeti határokat. A radikális iszlamizmus sikerének egyik oka, hogy a muzulmánokat a korai gyökerekhez való visszatérésre szólítja fel, amikor az iszlám világ a globális folyamatok élvonalába tartozott.”
A figyelmeztetés
„A radikális iszlamizmus továbbra is érdekes lesz a fejlettebb Nyugat által vonzott muzulmán bevándorlók számára, hiszen a Nyugat munkalehetőségeket biztosít nekik, de nem érzik magukat jól egy idegennek tekintett kultúrában. A nyugati muzulmán bevándorlók második és harmadik nemzedéke annál inkább vonzódik a radikális iszlamizmushoz, minél inkább szembesül a teljes társadalmi beilleszkedése és az általa teljesen normálisnak tartott vallási gyakorlatok között feszülő konfliktusokkal. A vallással és etnicitással kapcsolatos viták szintén hozzájárulnak majd a jövendőbeli konfliktushoz, és ha nem tartják ellenőrzés alatt azokat, regionális feszültségeket fognak okozni. (…)”
Kérem, olvassák el az Új Kalifátus forgatókönyvét, melyet a Nemzeti Hírszerzési Tanács elemzői – ismétlem – 2004-ben képzeltek el egy fiktív levél formájában, melyben Oszama bin Laden egyik unokája 2020-ban leírja az Iszlám Állam harcát és a radikális iszlám vezetőjének kísérletét a Kalifátus visszaállítására.
Megtanult leckék?
Nem így történt. A dilettánsok által rosszul kigondolt és kezdők által színre vitt „arab tavasz” lehetőséget teremtett annak a detonátornak a megjelenésére, mely rövid idő alatt hihetetlen módon átalakította az erőviszonyokat azon a területen, mely most az Iszlám Állam követeléseit tartalmazó térképen megjelenik.
A június 26-i véres események azt jelzik, hogy a szervezet igazi ereje már nem csak egy központi magból származik (mint a hajdani Palesztin Felszabadítási Szervezet vagy az al-Kaida esetében). A nemzeti terveket olyan helyi sejtek dolgozzák ki és hajtják végre, melyek nagyon erősek és – főleg – nagyon befolyásosak a kérdéses államok népességének fiataljai körében, kiterjedt ellátási, anyagi és fiatal harcosokat biztosítani képes hálózat fanatikus támogatásával rendelkezve azon a Nyugaton, mely egyre bizonytalanabb válaszadási képességeit illetően.
Úgy tűnik, hogy a következő 15 évben a vallási identitás kérdése egyre fontosabb lesz az emberek önmeghatározásában
A minap egyszerre négy rendkívül erőszakos epizód zajlott, melyek szerves részét képezik annak a tervnek, mellyel azt kívánják bizonyítani, hogy nem csak pusztába kiáltott szavakról van szó. Ez az üzenet egyaránt szól a nyugati demokráciáknak és a muzulmán világnak, főleg azoknak, melyeket ők az öbölbeli, Amerikai Egyesült Államokkal szövetséges gyenge, korrupt és nem reprezentatív demokráciáknak neveznek: Szaúd-Arábia, Kuvait, Omán…
Ez jelzi azt is, hogy mi lesz a továbbiakban? Azt hiszem, igen, legalábbis így értelmezték azok az európai politikai vezetők, akik sietősen távoztak a brüsszeli összejövetelről, hogy mielőbb hazaérjenek, és maximális szintre emeljék a terrorfenyegetettség miatti készültséget.
Csak ennyi? Egyes hírszerző szolgálatok szerint ez az Iszlám Állam tevékenységének csak a legláthatóbb és leglátványosabb komponense, melynek a nemzetközi közvélemény figyelmének felkeltése és a nyugati világ demoralizálása a célja. De lehet, hogy egy másik, sokkal kiterjedtebb és a hosszú távú lehetséges következményeit illetően érdekesebb forgatókönyv zajlik a háttérben.
Teljesen hipotetikus forgatókönyvként, egy néhány hónapja eléggé közszájon forgó feltételezésként ismertetem. Ám kiegészítem az arra vonatkozó kételyemmel, hogy az oszmán térség és az arab világ közötti történelmi szembenállásokat, ha nem is elfelejteni, ami lehetetlen, de legalább zárójelbe lehetne tenni. De ezzel szemben létezik az az ellenérv is, hogy végtelenül kisebb célokért is köttettek már szövetségek, mint a korrupt és hitetlen Nyugat térdre kényszerítése.
A forgatókönyv végcélja az alábbi térképen látható világ lenne. Lehetséges, mint bármi ezen a világon, annak ellenére, hogy a kérdéses térségben zajló események és ellentétes érdekek miatt kevésbé valószínű. Nehezen hihető, de gondolják végig, ki hihette volna, és ki hitte el, készült fel ennek megfelelően, miután hozzájutott a 2004-es jelentéshez? De mégis, miért nem hiszi, vagy miért nem figyel rá senki? Stephen Hawking Az idő rövid története című könyvében adott erre választ 1988-ban: „A rendetlenség idővel azért nő, mert mi pontosan abban az irányban mérjük az időt, amerre a rendetlenség fejlődik.”
Remélem, most már egyre világosabb, milyen irányban alakul a világ rendetlensége logikus, tökéletesen kiszámított és iszonyatosan hatékony módon.
(Forrás: Adevarul.ro/Főtér.ro)
