MÁRTON ILONA, Kézdivásárhely. Július 5-én, vasárnap nem mindennapos esemény részesei voltak a kézdivásárhelyi református egyház tagjai: a Hálaadás Református Dalárda kopjafaállítással emlékezett az 1985 után elhunyt tagjaira. A kopjafa megálmodója Balázs István kántor volt, az anyagiakat a dalárda tagjai teremtették elő. Molnár Antal kórustag faragta, a dalárda férfi tagjai állították fel.
Az ünnepség istentisztelettel kezdődött, melyre az elhunytak hozzátartozóit is meghívták. A dalárda kórusműveket adott elő, majd a református temetőbe vonult az énekkar zászlójával, koszorúval és egy-egy szál virággal. Beder Imre tiszteletes úr az elhunytakra emlékezve kiemelte, hogy az éneklés fontos közösségformáló és megtartó erő, majd megáldotta az emlékjelt. Ezután Máthé Klára Reményik Sándor Viszontlátásra című költeményét szavalta el, majd újabb kórusművek következtek. Végezetül a kopjafa talapzatára elhelyezték a kegyelet virágait. Az ünnepség szeretetvendégséggel zárult.
KÁTAI ZSUZSANNA, Sepsiszentgyörgy. A Gödri Ferenc-gimnázium és a kecskeméti Vásárhelyi Pál Általános Iskola 15–15 tanulója együtt táborozott június 27. és július 3. között Csernátonban. E két intézményt már 22 éve testvériskolai kapcsolat köti össze, minden évben szerveznek találkozást hol az anyaországban, hol Erdélyben. Idén a sepsiszentgyörgyi gyerekek voltak a házigazdák, az ő feladatuk volt a vendégek programjának összeállítása. Volt néptánc és népi gyermekjátékok tanulása, városnézés, bútorfestés, ellátogattak a csernátoni Haszmann Pál Múzeumba, a Peleş-kastélyhoz és a barcarozsnyói parasztvárhoz. Háromszék neves szülöttei közül zágoni Mikes Kelemen, a zabolai Mikes család, Kőrösi Csoma Sándor, Dózsa György és Bod Péter szülőhelyét keresték fel, így helytörténeti ismereteket is szereztek. Az együtt töltött idő alatt sok barátság köttetett, és ez kissé megnehezítette az elválás pillanatait. Köszönjük a Bethlen Gábor Alapnak, a szülőknek a támogatást, a kísérő tanároknak pedig a fáradhatatlan munkát, mert nélkülük elképzelhetetlen lett volna az élménydús és felejthetetlen együttlét.
CS. I., Sepsiszentgyörgy. Kibírhatatlanná vált a por és a zaj a Gyöngyvirág utcában. Az út és a járdák feltúrva (úgy is hagyták), csupa gödör, törött aszfalt, el nem simított rázós kőtörmelék az egész. Eső után sárban és pocsolyában jár mindenki, a gyalogosok bokájukat, az autósok a kocsi tengelyét veszélyeztetve, száraz időben ujjnyi por rakódik le mindennap. A gyorsabban hajtó teherautóktól már a tömbházak is rázkódnak. Borzalmas! Ez a város terelőútja, nagy a forgalom, csináljanak valamit vele! Elég bosszantó, hogy a cirkusz is mindig itt telepedik le, szagoljuk hetekig az állatok ürülékét, de hogy az utat hosszú ideig így hagyják, már tűrhetetlen. Minket, itt lakókat nem érdekel az útjavító cégek pere, egyszerűen nyugalmat és civilizált környezetet szeretnénk.
