Kócos csodaszép fotosmartonosi csikó. Egy állatszerető családnál van az otthona. Napjai vidáman telnek két kisgyermek társaságában. Gazdija többször megsétáltatja és az óvoda udvarára is belátogatnak a sok gyerek örömére. Kócos hátára felkerülnek az apróságok, és ő lovagoltatja őket. Érzi, hogy ki a bátrabb gyerek, és azokkal uccu neki – futásnak is ered. Szereti, hogy örömet szerezhet, és jólesik, ha a gyerekek jutalmul megsimogatják kócos sörényét.
Egy vasárnap délután portájuk előtt sok lovat látott egymás után felvonulni. Az egyik ló nyerített is neki. Kócos megörvendett, hogy egy ilyen nagy ló észrevette és köszönt is. Kíváncsian kérdezte:
– Hová mentek ilyen sokan?
– Nem is tudod? Nagy verseny van készülőben, kezdődik az idei Vágta – mindennap gyakorolni járunk gazdáinkkal.
– Én is mehetnék veletek?
– Ha majd megnősz, kiscsikó! – felelte a büszke ló.
Kócos elszomorodott. Gazdiék sem tudták megvigasztalni. Nagyot sóhajtott, lehajtotta a fejét, s mély álomba merült, még azt sem vette észre, hogy Légy Lilla vigasztalni próbálta.
Csak álmodott és álmodott egy versenyről, az igazi Vágtáról. Érezte, amint a szél a sörényébe kap, és csak vágtatott és vágtatott, mert ló mamájától tudta, hogy hinni kell a vágyainkban, álmainkban, és azok valóra válnak.
I. Marika, Fotosmartonos, vegyes csoport
