Bal lábbal indult és később sem vált sokkal eredményesebbé Románia az uniós pénzek lehívásában, a 2007–2014-es költségvetési időszakot megtoldotta ugyan Brüsszel egy újabb esztendővel, de félő, hogy év végéig még így is a nekünk szánt összeg alig több, mint felét sikerül lehívnunk.
A Romániának elkülönített 19 milliárd euróból eddig 10 milliárdot sikerült felhasználnia, és nincs nagy esély arra, hogy az arány jelentősen javuljon a decemberi határidőig. Az okok egyszerűek: túlbürokratizált, agyonbonyolított pályázati rendszer, a gyakran menet közben változó játékszabályok, az önrész hiánya. No meg a korrupciós ügyek, csalások miatt visszavont támogatások nem is kis százaléka.
Az Európai Unió tagállamainak átlagosan 76 százalékban sikerült lehívniuk a nekik szánt alapokat, élen járnak a manapság oly sokat szidott görögök, akik 90 százalékban teljesítettek, a bent maradt 2 milliárd euró is csak azért akadt el, mert zárolták a gazdasági-politikai válság miatt. Romániának igen nagy szüksége lett volna pénzre, de 8–9 milliárd eurót mégis kénytelen veszni hagyni. A közlekedési ágazatban például 1,8 milliárd eurót nem tud elkölteni, pedig ez fedezhette volna a Brassó–Comarnic autópálya-szakasz megépítését, mely éppen befektetők hiányában késlekedik. De bent ragad 2,2 milliárd euró, melyből 22 megye csatornahálózata lett volna kiépíthető – vették számba a bukaresti gazdasági elemzők.
Néhány hónappal ezelőtt az akkori európai ügyekkel megbízott miniszter még 80 százalék elérését ígérte év végéig, ma már inkább menteni próbálják, ami még menthető, és azt intéznék, hogy a következő hét évre szánt alapokból finanszírozzák a már megkezdett, de be nem fejezett munkálatokat. Csakhogy ami elveszett, az már vissza nem szerezhető.
Európai uniós viszonylatban mindenben a sor végén kullog Románia, utolsók között van az életszínvonal, a fizetések tekintetében, alig van autópályája, nálunk rendelkezik a legkevesebb település vízhálózattal, csatornarendszerrel, és még sorolhatnánk hosszasan a hiányosságokat. Lett volna helyük bőséggel az EU által nekünk szánt pénzeknek, de lám, még azt sem tudjuk ésszerűen felhasználni, amit ingyen adnak. Keveset hívtunk le a közösségi alapokból, annak egy részét elpallották fölösleges beruházásokra – lásd szűkebb környezetünkben az erdőben épült parkokat vagy a borvíz nélküli fürdőket –, egy másik részét szétlopkodták, s majdnem felét veszni hagytuk. Ígérik, a következő hétéves időszak jobb lesz, immár felkészültebben, tapasztaltabban indulunk neki, tanulunk eddigi hibáinkból. Jó lenne, ha bár ennyi haszna volna a drága tanulópénznek.
