Míg a fél világ és egész Európa gazdasági nehézségekkel küzd, kormányunk szemünk előtt rózsás perspektívákat lebegtet. Alighogy megduplázódott a gyerekpénz, csökkent az élelmiszerek áfája (úgy, hogy a magyarországiak hozzánk jönnek vásárolni), a parlament és a kormány újabb nagy fába vágja fejszéjét. A parlament halált és Nemzetközi Valutaalapot megvető bátorsággal írta át és szavazta meg az újabb adótörvénykönyvet. Eszerint eltörlik az üzemanyagok hét eurócentes illetékét és az oszlopadót (mindkettőt ugyancsak a Ponta-kormány vezette be). Az áfát 24-ről 19-re, az osztalékadót 15-ről 5 százalékra csökkentik.
Ősszel, mire a falevelek lehullnak, a közigazgatásban dolgozók és a magas rangú közméltóságok fizetése is megemelkedik. A pótnyugdíjak sorsa is remélhetőleg rendeződik, úgyhogy mindenki pótnyugdíjas szeretne lenni. A minimálbér állandóan nő, akár az életszínvonal, a béka feneke felé. Közben van pénz a honvédelmi kiadások két százalékra emelésére, így már az oroszok is retteghetnek tőlünk. Johannis az új adótörvénykönyv-tervezetet visszaküldte a parlamentnek, mert attól tart, hogy pénzfedezet nélküli. A parlament, ha akarja, ismét elküldi az elnöknek, akinek akkor pedig kutya kötelessége lesz aláírni (esetleg elküldheti időtöltés végett az alkotmánybíróságnak). Könnyű neki ellenkezni, mert elnökválasztás még nagyon soká lesz.
Nagy divat nálunk az osztogatások parlament általi megszavazása, főleg a választások közeledtével. Így volt ez 2008 szeptemberében is, amikor a képviselők egy emberként megszavazták a pedagógusok ötvenszázalékos fizetésemelését. Az ellenkezők okvetetlenkedése dacára, hogy nem lenne rá fedezet, akkor Băsescu elnök azt állította, hogy igenis, van rá pénz! Aztán a nagy fizetésemeléseket elhalasztották 2009-re, majd 2010-ben szintén Băsescu jelentette be eredeti demokráciánk húsz évének legbrutálisabb megszorításait, és így mindenkinek tátva maradt a szája és üresebb a zsebe. Akkor kezdődött a fosztogatás. A nyugdíjakat és a munkanélküli-segélyeket tizenöt, a köztisztviselők fizetését huszonöt százalékkal nyesték vissza. Most viszont Johannis azt mondja, erre az új ajándékozási tervre nincs lehetőség. De igenis, van, hiszen ott a remény arra, hogy úgy nőjön a gazdaság teljesítménye, mintha húznák. Újabb gazdasági csoda körvonalazódik a láthatáron. Már volt egyszer, akkor is abból koldultunk. Attól tartok, hogy a mostani nagy osztogatás után jönnek a görögös megszorítások: a fosztogatás.
Csak abban reménykedhetünk, hogy vannak titkos tartalékok is, amiről nem szívesen beszél a miniszterelnök. A sok ellopott pénz, ha visszaszerzik, igen-igen megdobhatná az államkassza bevételeit (Pontának is zárolták a vagyonát). Minden napra esik egy többmilliós (euróban) nagyságrendű csalás, lopás lefülelése. A múlt héten éppen az egyik volt belügyminiszter, Cristian David ellen indult bűnvádi eljárás, aki – állítólag – csak egy telefonbeszélgetésért ötszázezer eurót kapott, hogy szóljon már rá a Buzău megyei prefektusra egy telek-visszaszolgáltatás intézéséért. A prefektus el is intézte az ügyet egymillió euróért. A miniszter kabinetfőnöke a kapcsolatok létrehozásáért, a megerőltető tárcsázásért vagy bunkofonpityegtetésért hatszázezer eurót zsebelt be. És hány miniszter naponta hányszor beszél telefonon! Ezeket az összegeket, ha az államkassza szorgalmasan begyűjti, annyi felesleges pénzünk lesz, hogy akár Görögországot is kisegíthetjük némi kölcsönnel.
Sajnos, az Európai Bizottság és a nemzetközi pénzintézetek máris húzogatják orrukat a román parlament és a kormány kezdeményezéseitől, pedig ha minden jól megy, az ő segítségükkel lehetséges sikeresen eladósítani Romániát. Nekünk is jól jönne néhány bő esztendő a sok, hét szűk esztendő után. Aztán aki hátul marad, csukja be az ajtót vagy oltsa el a villanyt.
