Molnár István évek óta hozzátartozik a sepsiszentgyörgyi vendéglátáshoz. Azt gondolnánk, mindig is „ebben utazott”, de rövid beszélgetésünkből kiderült, lapterjesztéstől fafeldolgozáson át kereskedelemig nagyon sok mindennel foglalkozott, s több mint egy évtizede a vendéglátóiparban kamatoztatja vállalkozói habitusát, miközben maradt még néhány más tevékenység is portfóliójában. Mert csakis vállalkozói habitusnak, ha úgy tetszik vállalkozói vénának nevezhetjük azt az energiát, derűt, amellyel szerteágazó, ám szellemiségében mégis egységes „cégbirodalmát” irányítja.
Vállalkozói szellem
– Honnan a vállalkozói szellem?
– Az Európai Időnél kezdtem mint fuvarozó, jártam az országot a lappal, s akkor minden hét végén vásároltam és félretettem száz márkát. Egészen 2001-ig dolgoztam ott, de párhuzamosan nyitottam egy kis turkálót. Ebből meg lehetett élni akkoriban, sőt, félre is lehetett tenni egy kis pénzt. Aztán hazajött Vajda Feri barátom, nagy hullám volt a fakitermelésben vállalkozni, alapítottunk egy kis fafeldolgozót Bélborban.
– Miért éppen Bélbor? Elég messze van.
– Ott volt a legtöbb fa, oda volt érdemes befektetni. Ezt úgy két évig csináltam, aztán hazajöttem, s 2006-ig csak a turkálókkal foglalkoztam. Volt vagy hat üzletem, még Brassóban is, ez volt a legszebb időszak, kevésbé megterhelő, mint most a vendéglőkkel. Összesen tizenegy turkálót nyitottam meg és zártam be... Illetve egy ma is működik. Aztán 2006-ban megkeresett Bardoczi Lóri, csináljuk meg közösen az Old Man’s-t. Sokat tervezgettük, nem volt sok befektetni való pénzünk, készítettünk egy költségvetést, akkori pénzben háromszázmillió lejre becsültük. Végül belekerült egymilliárdba. Egy év után úgy döntöttünk, hogy külön folytatjuk. Azt a pénzt, amit tőle kaptam, mind belevertem a házamba, vagyis ismét befektetni való pénz nélkül maradtam. A turkálók működtek, gondoltam, azt kellene fejleszteni.
Ha van cél,
minden jön magától
Brassóba belebotlottam egy kiadó helyiségbe. Kezdtem fantáziálni, milyen jó lenne a vendéglátóiparban próbálkozni önállóan. De miért Brassóban, ha itthon is lehet? S közben megkeresett a mostani Ganesa ingatlantulajdonosa, hogy kiadó az épület. Az az időszak volt, amikor a bankok adták a nagy kölcsönöket, a házra felvettem egy nagy hitelt, másfél milliárdot, s megcsináltam a Ganesát. Igaz, még rá kellett tenni egy milliárdot, hogy udvarostól, mindenestől pontra tegyük. Rosszabb volt, mintha pirosba lett volna, mert akkor a bontásra is nem kellett volna költeni. Összeállt a csapat, az Old Man’s-ből például átjött Marika néni, a főszakácsunk. Négy évig ez volt a főtevékenység, aztán a szüleim vállalkozása a Korzón hanyatlani kezdett. A Korzó Irish Pub ötlete onnan jött, hogy abban az időszakban dolgoztam egy aranybefektetési cégnek, jártunk Bukarestbe továbbképzésre. Nagyon sokat tanultam ott, amit a saját cégemnél is fel tudtam használni. Éjszaka mentünk kocsmázni, a közelben volt egy ír pub, s ott mindig telt ház volt. Ráadásul kettő volt egymás mellett. Eredetileg olasz pizzázót akartunk nyitni, meg is volt a terv, receptek, látványkonyha, s minden, ami hozzá tartozik. De nekem ott motoszkált a fejemben az ír kocsma képe. Általában úgy van, hogyha az ember valamit kitűz maga elé, akkor minden jön felé, hogy alakítsa azt, amire szükség van.
– Vagyis nem föltétlen a terv pontossága, hanem a belevágás bátorsága szükséges ahhoz, hogy valami sikerüljön?
– Igen, a Korzónál is volt vagy tízezer eurónk, a beruházást 15 ezerre terveztem, s belekerült hetvenbe. De szerencsém volt, mert a beszállítók bizalma segített, mindenki hitelbe dolgozott, határidőre fizettem. Például egy hét múlva kellett nyitni, s még nem volt szék, de pénz se, amivel vásároljak. Minden forrást kihasználtam már. Gondoltam egyet, és segítséget kértem Kovács Istvántól. S adott pénzt...
– A konkurencia segített ki?
– Igen, hogy tudjam megnyitni a vendéglőt.
– Ez azt jelenti, hogy nincs ellenséges konkurencia a szentgyörgyi vendéglősök között?
– Ez valóban pozitív: van egy szövetségünk, a SVESZ, közösen is dolgozunk nagy rendezvényeken. Az egészséges konkurencia valójában együttműködést jelent.
Kell a tudás, a tapasztalat
– Hogyan lehet bevállalni ekkora kölcsönöket, magánkölcsönöket?
– Csak akkor, ha már dolgoztál a szakmába, van tapasztalatod. Teljesen nulláról nem lehet indulni, s ez elsősorban nem a pénzre vonatkozik. Csak akkor térül meg a befektetés, ha jól ki van találva az egész, a menedzsment, a logisztika. Vagyis kell piackutatás, mivel telített, illetve mi hiányzik a piacról, milyen a kereslet a menükre. De hiába hozok ide egy indiai kaját, az nem megy, mert eredetiben úgy csíp, hogy számunkra ehetetlen. A másik, hogy olyan vendéglőt érdemes nyitni, amelynek megadjuk az egyéniségét. Jelenleg a két vendéglőben összesen mintegy 250 helyünk van, a nyári teraszokon meg több mint 150.
– Ha már Ganesa, lehet, sokan nem tudják, honnan ez a kötődésed Indiához?
– Huszonkét éve jógázom, ami valójában keleti kultúra, keleti életstílus, a hindu mitológiában pedig Ganesa a bőség istene. A hobbit bekavartam az üzletbe, csakis azt lehet szívvel-lélekkel csinálni, amit szeretsz.
– De működtetsz egy pékséget is, na meg a kifőzdét...
– Az úgy történt, hogy vásároltam a kenyeret, jött egyik barátom, hogy ne, milyen finom kenyeret sütnek, társuljunk, bővítsük. Hát el is indult a befektetés, de hamar rájöttem, ha nem állok mellé, nem fog menni. Most önállóan csinálom, kapacitásunk napi 1400 kg kenyér, de ennek mintegy felét gyártjuk. A catering-konyha külön működik, egy idő után kinőttük a Ganesa konyháját, s akkor mindent, amit kiszállítunk, a József Attila utcába költöztettük.
Olyan vendéglőt érdemes nyitni, amelynek megadjuk az egyéniségét
– Mi nehezíti a leginkább a munkát?
– Az állami nyomás. Minden bőrt le akarnak húzni a vállalkozókról. Ismert a nagy pénzügyes ellenőrzés, de például áfajóváírás címen most is nagyságrendben mintegy 100 millió lejes követelést kell törleszteni.
– Hogy lehet összefogni, átlátni ennyiféle tevékenységet?
– Csapatmunkával. Igaz, sokat dolgozom, munkabolond vagyok, reggel nyolctól legtöbbször este 12 óráig. Ha elmegyek kikapcsolódni, két hónapra megyek. Akkor is működik, mert mindenki tudja, és végzi a dolgát. Persze van egy menedzser, aki átfogja az egészet. Összességében 45 körüli az alkalmazottak száma, sajnos nagy a hullámzás, sokszor betanítjuk a fiatalokat, s egyik napról a másikra, szó nélkül elhagynak. Persze van egy biztos csapat, a konyhában például. S igyekszem a munkát leosztani, vannak felelősök, akik vezetik a különböző tevékenységeket.
Ferencz Csaba
