A kecses, nappali ragadozó madarak nemrég tértek vissza költőterületeikre. Éles vijjogásukkal hívják fel magukra a figyelmet. Nem véletlen, hogy magamban címermadárnak nevezem a vörös vércsét, mert Sepsiszentgyörgy címerében ott a kőfallal körülvett református vártemplom, és talán nincs olyan vártemplom, ahol ne lakna egy vörös vércsepár. Valahogy ezt a képet rakom össze mindig, ha bástyás várfalat vagy vörös vércsét látok. Sepsiszentgyörgy belvárosában is él egy vércsecsalád. Minden évben sikeresen repítik ki fiókáikat, érdemes ekkor megfigyelni, hogyan tanítják őket. Volt év, amikor öt fiókát is felneveltek, aminek sok rágcsáló-, főleg mezeipocok-család nem örvendett. Gyakran fognak gyíkot, nagyobb termetű rovarokat, sáskákat, szöcskéket is. Minden bizonnyal az óratornyot nézte ki a vércsepár költési helynek, de sajnos, az nem alkalmas erre. Szerencsére, a szemfüles madarak nem mondtak le a környékről, és felfedezték a költésnek megfelelő épületrészeket, így gyönyörködhetünk bennük.