A fogyasztóvédelmi hivatal feladata – mint neve is jelzi – a polgárok érdekei fölötti őrködés lenne: hogy ne csapják be az üzletben, ne verje át a szolgáltató, ne sózzanak a nyakába hamis, esetleg romlott terméket. A háromszéki fogyasztóvédők azonban túlteljesítenek, hatáskörüket kiterjesztették, és a hatalom meghosszabbított karjaként sakkban tartanák a fél világot.
Belekötöttek a székely ízek kifejezésbe, az idősotthont néhány kopott zománcú kanálért büntették, s ha az önkormányzatok megrekcumozása nem lehet feladatuk, kiszállnak az alárendelt intézményekbe, például az uszodába. Hiába magyarázzák az ott dolgozók, hogy a korszerű vízkeverő, tisztítóberendezés biztosítja a kellő higiéniát, ezért elavult a törvény, amelyre hivatkoznak, s hetente cseréltetnék a vizet. Nem számít, hogy négy napig zárva tartana a strand, a szabály az szabály, be kell tartani – harsogja a rendőrségtől kikopott főfogyasztóvédő, és büntet gúnyos megjegyzések kíséretében, miszerint a sepsiszentgyörgyi önkormányzatnak nem fekszik a jogszabályok betartása.
Tavasszal, cseppet sem burkolt bosszúként, a Háromszékben megjelent bírálatokért rászálltak lapterjesztőnkre. Megrovásban részesítettek és bírságot is kiszabtak. Túlzottnak tűnt az eljárás, megóvtuk, a bíróság pedig mértéken felülinek ítélte a büntetést, amit azonban ettől függetlenül ki kellett fizetni. Magyarán, igazunk volt ugyan, de maradtunk a kárral, az erkölcsi elégtételt pedig kitehetjük az ablakba.
Túlbuzgó fogyasztóvédőink gyarapítják hát az államkassza bevételét, akár okkal, akár ok nélkül büntetnek. Tevékenységükhöz egyre több túlkapás tapad, és az egyszerű polgár egyre kevéssé védelmezőként, inkább erőszakszervezetként tekint rá.
A csendőrség, rendőrség, a prefektúra után még egy intézmény Székelyföldön, amely nem értünk, sokkal inkább ellenünk dolgozik.
