Demeter J. Ildikó
Vakációja felénél tart az állam legfelsőbb – de igen kevéssé hiteles – szerve, a parlament, amely sok törvényt elmulasztott megszavazni, de arról nem feledkezett meg, hogy a kormányt a két hónapos törvényhozási szünidő idejére feljogosítsa a hatalom gyakorlására, ami esetenként jogszabályok elfogadását is jelenti.
Ez rendben is lenne, másutt is így megy, bár a fejlettebb országokban a helyettesítés csak korlátozott hatáskörű. Csakhogy nálunk eredeti demokrácia van, és – bizonyos szinten felül – a pihenés mindenkit megillet, ezért a parlamenti szerepet átvevő kormány is szabadságra megy a következő hetekben. Elsőként maga a kormányfő, aki a tavaly novemberi elnökválasztási kudarc után feltűnően fáradékonynak mutatkozik, és példátlanul hosszú regenerálódásra szorul: a botrányos dubaji mulatozás után februárban egy hétre, áprilisban négy napra tűnt el – egyszer sem ott volt, ahova állítólag készült –, júniusban pedig minden bejelentés nélkül lelépett, és közel egy hónapot töltött munkahelyétől távol, amit térdműtétje nem indokolt. Most pedig – egy pár napja ellenzett, de most odalökött béremelés után – újra elutazik, és sem úti célját, sem kint-tartózkodása idejét nem tudni. Előbb újabb törökországi műtétről beszélt, aztán csak családi szabadságot emlegetett, visszatérését hol augusztus 9-re, hol 17-re teszi, mindezek az ellentmondó nyilatkozatok pár óra leforgása alatt születnek, és holnapra valószínűleg ismét megváltoznak. Ami biztos: a parlament tagjai is nyaralnak, a következő hetekben a kormány sem ülésezik, és az a politikus marad a vezérlőpultnál, aki egy választásokon meg nem méretett párt elnöke. Az nem számít, hogy a keddi kormányülésen a fejére ültették a jegybank elnökét: a helyezkedéshez kiválóan értő Oprea tábornok bizonyára nem fog emiatt zavarba jönni. Amúgy pedig valóban a fű sem nő augusztus elején, tehát nyugodtak lehetünk.
De nem vagyunk azok. Mikor emberek millióinak az egyheti szabadság is megengedhetetlen fényűzés, felháborító, hogy az adójukból élők milyen jól szórakoznak különféle egzotikus vízpartokon. Victor Ponta szavahihetősége már Münchhausen báróét is alulmúlja, így azt sem hiszi senki, hogy a saját pénzén utazik (a hivatalos kormányfői fizetésből erre nem futná), és azt sem, hogy üdülni megy: inkább a visszavonulását készíti elő, mert arra sem fogad senki, hogy a következő választásokig tisztségben marad.
Ámbár ez mellékes. A fő kérdés az, hogy van-e felelős vezetője Romániának vész esetére. Körös-körül ugyanis jóformán mindenütt nő a feszültség, és a hazai időjárás is okozhat gondokat: a szárazság máris aggasztó. Főként, ha tudjuk, hogy az államgépezet irányítói alusznak az árnyékban.
