„Tégy méltóvá minket az ő nagy lánglelkéhez, ehhez a lángoszlophoz, hogy sivatagi vándorlásainkban vezessen minket a szabadság megzabolázhatatlan erejével” – mondta Kovács István unitárius lelkipásztor a fehéregyházi csata és Petőfi Sándor halálának 166. évfordulója alkalmából tartott tegnap délutáni megemlékezésen a sepsiszentgyörgyi Erzsébet park pavilonjában, „telt házas” nézőtér előtt.
Fohászában a lelkész kiemelte: Petőfi azért küldetett közénk, hogy a lélek erejével felszabadítson bennünket, de amíg lánglelkének fényét megtaláltuk, tüze ellobogott, megíratlan verseket, meg nem élt szerelmeket, meg nem álmodott álmokat és olyan eszméket hagyva maga után, melyekért ő már nem fog tűzbe jönni.
Kovács István lelkipásztor után Czegő Zoltán költő, városi tanácstag szólt a jelenlévőkhöz Petőfi haditudósítói szavait idézve, és rámutatva, hogy a népek ma is megütköznek a zsarnoksággal, mert az elnyomó szándék máig nem csitult, a császárok-cárok-Rothschildok saját érdekeiket szem előtt tartva ma a „népözönlést” pénzelik.
A rendezvény során Kocsis Emese, a művészeti líceum diákja Petőfi Jövendölés című versét szavalta, majd Bálint József MPP-s önkormányzati képviselő felszólalása következett, aki szerint ma sokan vitatják, hol és mikor halt meg Petőfi Sándor, de mivel nemzeti ünnepeinken és hétköznapjainkban, szerelmeinkben és vágyainkban gyakran idézzük őt, nem halt meg, hanem él bennünk örökké.
A megemlékezés – melynek második felében az eleredő eső és a gyenge hangosítás miatt olykor alig lehetett érteni a felszólalókat – a kőröspataki fúvószenekar által kísért székely és magyar himnusz eléneklésével ért véget.
