Az utóbbi időkben annyi egészségügyben kitört botrányt láthat az emberfia, hogy lassan már beteg sem mer lenni. A múlt héten derült ki, hogy rákos betegeknek olyan méregdrága gyógyszereket írtak fel vagy hat megyében (szerencse, nem nálunk), amelyeket nem is kellett volna. A gyógyszergyártók mondták tollba a receptíró orvosoknak. Hálából a közreműködőket kirándultatták Párizsba, Las Vegasba, de olyan is történt, hogy tudományos ülésszak ürügyén szerveztek összejövetelt San Diegóban vagy Ottawában. Valójában ezek luxuskirándulások voltak, ahol a résztvevők eszmecserét folytathattak csalási technikáik tökéletesítéséről.
Szóval, félhet az ember, mert rátör valami betegség, és nem azt a gyógyszert írják fel, amelyre szüksége lenne, hanem amit a gyógyszergyártók akarnak. Valakinek prosztatarákra méhnyakrák ellenit rendelnek, vagy vesekő esetében agyhúgykő elleni kezelést kap. Végül is szinte mindegy, hiszen az első rákellenes, a második kőellenes gyógyszer.
Különben a kutatások bizonyították, hogy létezik az úgynevezett placebohatás, ami azt jelenti, hogy ha a betegnek gyógyszer helyett hatóanyag nélküli pirulát, injekciót vagy álgyógyszert adnak, attól még meggyógyulhat. Legalább nincs káros mellékhatása, és nem kerül sokba.
A holland kutatók kimutatták, hogy például a fejfájásra panaszkodók 39 százaléka esetében sikeresen lehet alkalmazni a hatóanyag nélküli tablettákat. Megyénkben ismertem olyan orvost, aki a fejfájásra közönséges antinevralgicot írt fel, és őt azért nem tartották jó doktornak, mert sok beteg szerint a jó orvos drága, és lehetőleg csak külföldön, nehezen beszerezhető gyógyszert ajánl. A mostani esetben nem panaszkodhat senki, mert csillagászati árú gyógyszereket írtak elő, így volt, miből gazdálkodniuk a gyártóknak. Egyik gyógyszergyártó megengedhette magának, hogy egy turisztikai cégnek utaztatási céllal egymillió dollárt fizessen a gyógyszerfelfirkálók külföldi sétáltatására. Olcsó gyógyszerek gyártásával nem tudott volna ilyen haszonra szert tenni. Pedig a tapasztalatok azt mutatják, hogy a placebók, álgyógyszerek között vannak kitűnő, hatásos pirulák, amelyek nagyok és színesek, elsősorban pirosak kékek és zöldek. Bár, ha valaki hisz benne, akkor akár egy inggomb is megteszi. A gyógyszergyártók végül is álgyógyszereket tudnának legolcsóbban és legnagyobb haszonnal előállítani.
De az ilyen botrányok után, mint ez a legutóbbi is, hogyan higgyünk az egészségügyben?! Szerencse, hogy nálunk az emberek sok mindenben hisznek. Egy felmérés kimutatta, hogy a román földi halandók 42 százaléka hisz a csodákban, egyharmaduk a megigézésben, egynegyedük az átok erejében és 15–15 százalékuk a varázslókban és a földön kívüli lényekben. Bajba jutás esetén 40 százalékuk paphoz fordul. Így ha valaki azt hiszi, azért lett beteg, mert megátkozták, szemmel verték, megigézték, nem kell orvos, könnyen segít rajta a pap, a varázsló vagy a földönkívüliek. Nekik gyógyszert egyáltalán nem kell felírni. Különben is, az emberek 54,4 százaléka hisz a túlvilágban. Ha elpatkol, akkor sincs semmi gond, mert közülük 59,6 százalék hisz a mennyországban, és ami a legérdekesebb: csak 57, 5 százalékuk a pokolban. Ha attól fél, hogy elkezelés miatt a pokolba kerül, vigasztalja, hogy drágul a gáz, és ott is bizonyosan spórolnak majd a fűtéssel.
