A domboldalon, a romos-omladozó székely házat jelképező emlékműnél beszélők válogatott szavakkal, tömören és elhivatottsággal, tisztelettel szóltak az emlékező tömeghez. Az egykoron több felekezetű falu maradékaihoz, az eseményt megtisztelőkhöz a szentmisét celebráló Boldizsár Ferenc plébános szentbeszédében az emberi lelkeket megerősítő hitről beszélt. A meghatódottság, de ugyanakkor az elégtétel hangján szólt rövid unitárius szertartási szolgálatában Szombatfalvi József székelykeresztúri unitárius lelkész, a bözödújfalusi kopjafafalu egyik megálmodója, a település szülötte. Csibi Attila Zoltán, Erdőszentgyörgy polgármeste­re köszöntötte a jelenlévőket, majd Grezsa István a magyar kormány képviselőjeként arra emlékeztetett, hogy 2020-ban, Trianon közelgő 100. évfordulóján az erdélyi magyarságnak, a székelységnek is számot kell adnia arról, hogy miként maradt meg nemzetiségében, hitében, újjá tud-e születni. A Maros Megyei Múzeum igazgatója, Soós Zoltán marosvásárhelyi önkormányzati képviselő kiemelte, ezen a napon nemcsak emlékhely született, hanem egy megerősödő és kitartó magyar utódközösség is. Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke gratulált a szervezők csapatának, majd elmondta, végre le kellene bontani a jelképes határokat a történelmi Székelyföld megyéi, közigazgatási egységei között. Továbbá úgy fogalmazott, Bözödújfalu emlékhelye megmaradásunk szimbóluma. A magyarországi Csólyospálos település polgármestere, Fúrós János közölte, olyan magyar faluközösség nevében jött el, amely öt kopjafával gazdagította az emlékkopjákból „épült” új falut, eljött a magyar Kiskunságról, hogy fejet hajtson ezen a jelképes emlékünnepségen. A felszentelt kopjafaerdő – mondta – örök emlékeztető mindenféle emberi hatalom számára, mely azt kiáltja, ilyen falurombolás többé soha meg ne ismétlődhessen!
– Gondolatban átkarollak benneteket, kedves kopjafafaragó barátaim – mondta ünnepi beszédében a sepsiszentgyörgyi Balázs Antal, megköszönve, hogy itthoni és külföldi fafaragók egyaránt igennel válaszoltak Szombatfalvi tiszteletes felhívására, és közösen felépítették az új Bözödújfalut (Háromszék tíz településéről több faragómester képviselte megyénket – szerk. megj.). – Legyen tanulság mindenki számára az az összefogás, amelyről fafaragó testvéreim tettek tanúbizonyságot. Üzenem azoknak is, akik sokszor bántalmaznak bennünket, hogy mi, az itt élő magyarok és székelyek, akik ezt a falut megépítettük, olyanok vagyunk, mint a mesebeli kiskakas: dobhatnak bennünket vízbe, dobhatnak tűzbe és darazsak közé is, mert egyszer a darazsakat csak kifújjuk a begyünkből. Üzenem a mi megyénkbe gyakran ellátogató Károly brit hercegnek, járjon közben annak érdekében, hogy a Rekordok könyvében tüntessék fel ezt a magunkfajta feltámadást, Bözödújfalu rendes feltámadását. Biztosan hiányzik abból a könyvből, mert ez is rekord, miként a kopjafafalu is, hisz olyan sincs abban a nagykönyvben!
A megemlékező beszédeket Sükösd Árpád, külföldön élő, egykori bözödújfalusi lakos, Szombatfalvi József társ-ötletgazdája, a jelképes újfalusi ház emléktáblájának készíttetője zárta: – Képzeletemben mintha hinném azt az ezoterikus gondolatot – mondta –, hogy amikor elcsendesül itt minden, éjjel megszólalnak ezek a kopjafák, s megkérdik majd egymástól: hogy vagy, szomszéd?
A találkozón jelen volt Csige Sándor Zoltán, Magyarország csíkszeredai vezető konzulja, illetve eljöttek a környék településeinek önkormányzati képviselői is. Az erdőszentgyörgyi önkormányzat és a szervezők emléklapot adtak át a jelen levő faragómestereknek és a rendezvény támogatóinak. Az ünnepséget a Sárospataki Magyar Ifjak, a Fiatalok a Polgári Magyarország-díj nyertesei irodalmi-zenés összeállítása zárta.