Farkas Réka
Minden hétre jut valami ínyencség a román–magyar együttélést fűszerezendő, örömmel keveset szemlélhetünk ezek közül, inkább a keserűség, legfeljebb a káröröm bujkálhat bennünk egy-egy hír olvastán.
Tusványos idén nem kavart akkora port, Orbán Viktor szavain kicsit megsértődtek Románia irányítói, és a külügy próbált diplomatához nem méltó, szerencsétlen facebookos bejegyzésével árkot ásni, ám a fölhorgadt aggodalom inkább nevetséges volt, mint hiteles.
Ugyanebbe a kategóriába illeszthető a Maros megyei elöljárók zászlófóbiája, amely Nyárádszeredában tört felszínre a városnapokon. Az ünnepségre érkező Maros megyei prefektus és tanácselnök olyannyira megrendült a magyar és székely lobogók láttán, hogy választás elé állították a polgármestert: vagy ők vagy a zászló. Nagy lehetett döbbenetük, amikor a városvezető a lobogók mellett tette le voksát, és még meg is tapsolták döntését az egybegyűltek. Távozni kényszerültek, és tulajdonképpen aligha találnak józan magyarázatot, hisz a magyar zászló a magyarországi testvértelepülések küldöttségei okán díszelgett a román és az EU-s lobogó mellett, a székely pedig a helyi közösség fontos jelképeként, melyet éppen a prefektusok perei, a tiltások emeltek erre a rangra.
Lehet keresni a jelzőket, hogy gyerekes, nevetséges vagy éppen sértő, intoleráns a két Maros megyei irányító gesztusa, de tény: sikerült újabb éket verniük. A helybeli magyarok orrolhatnak a román vezetőkre, s így általában a románokra, akik viszont a hír hallatán, olvastán ismét szidhatják a Székelyföld elszakításán ügyködő magyarokat. Mi úgy érezzük, megtűrtként kezelnek, nem tekintenek egyenlőnek, jogainkat is egyre-másra csorbítanák, ők gyanakvóan figyelnek, telhetetlennek tartanak. Nő a gyűlölet és a félelem mindkét oldalon, és erre nem győznek rájátszani a hatalom képviselői.
És nemcsak helyben, itt, Székelyföldön éleződik az ellenszenv, de továbbgyűrűzik, és magyar vonatkozású emlékműveken csattan. Az elmúlt egy hétben két szobrot is meggyaláztak: előbb Mátyás kolozsvári emlékművét öntötték le festékkel, majd a Temes megyei Újszentesen törték össze Petőfi arcképének féldomborművét.
Egyszerű lenne azt mondani, nem szabad hergelni, provokálni a románokat a nyárádszeredaihoz hasonló gesztusokkal, ha csendben meghúzzuk magunkat, elmaradnak az ellenünk irányuló válaszlépések is. Csakhogy a beletörődés, a megalkuvás egyet jelent az önfeladással, márpedig éppen ezt szeretnék elérni a román hatalom által nyíltan vagy burkoltan támogatott nacionalisták. S mielőtt bárki egyenlőségjelet tenne a román és magyar reakciók között, emlékezzünk Illyés Gyula szavaira: nemzeti, aki jogot véd; nacionalista, aki jogot sért.
