Sepsikőröspatak és Árkos önkormányzata pert fontolgat a két község között az egykori külszíni bánya helyén létrejött tó, illetve az azt körülvevő mintegy 285 hektár terület visszaszerzése érdekében. Álláspontjuk szerint a föld az ő tulajdonukat kell hogy képezze, hiszen a ploieşti-i bányavállalat csak használója a területnek, sosem volt birtokosa. A bányavállalat felszámolója szerint viszont szó sem lehet arról, hogy bárki is elvegye tőlük a területet: birtoklevelük van róla, s amint minden jogi akadály elhárul, eladják.
Sepsikőröspatakon a kutatásokat 1978-ban kezdték el, majd a próbafúrásokat követően, 1983-ban indították el a szénkitermelést. A bánya működését befolyásolta, hogy a szénrétegeket a talajvíztől csak nehezen lehetett megmenteni, ráadásul a fentről érkező „értékes utasításoknak” köszönhetően a mennyiségre és nem a minőségre helyezték a hangsúlyt, ezért a lignitet a földdel együtt termelték ki. Így aztán az 1989-es fordulatot követően néhány esztendő múltán megpecsételődött a drágán termelő, gyenge minőségű szenet adó bánya sorsa.
Bezárását követően évtizednél többet kellett várni, amíg 2003-ban világbanki támogatásból hozzáláttak a fájó sebként tátongó gödör nyomainak eltüntetéséhez és a terület újrahasznosításához. Előbb kormányzati pénzből, majd a bányarehabilitációs programban finanszírozták a munkálatokat. A tervezett huszonhét hektáros mesterséges tó kialakítása a mindenkori kormány szűkmarkúsága miatt lassan ment. 2008-ban arról adtunk hírt, hogy a szükséges 30–40 millió lej helyett alig 12–15 millió érkezett. 2011 végéig csúszott a létesítmény átadása.
Az elmúlt közel négy esztendőben a talajmegkötésen túl nem sok történt: esztétikai céllal akácost telepítettek, illetve a bányakráter lassan feltöltődött. Fejlődést hozhatott volna, ha az eredeti elképzeléseknek megfelelően Sepsikőröspatak és Árkos visszakapja a területet, s nekiláthatnak a tó partján közel hat hektáron elképzelt, szabadidőközpontot és vízi parkot is magában foglaló, a székely Balatonnak álmodott beruházás megvalósításának. A két község pénzügyi helyzetét biztossá tevő és a környék vendégforgalmi vonzerejét növelő beruházás azonban a ploieşti-i bányavállalat felszámolója, a Carduelis Consulting gáncsoskodása miatt áll. A Prahova megyei cég nem kevesebbet állít, mint hogy a föld a volt kitermelő cégé, annak adóssága fejében az ő tiszte értékesíteni.
Sepsikőröspatak és Árkos polgármestere, Kisgyörgy Sándor és Máthé Árpád elsősorban az illetékes minisztériumoknál próbált megoldást keresni. Tavaly novemberben úgy tűnt, sikerre viszik ügyüket: a visszaszolgáltatás érdekében az ipari minisztériummal közösen leltárt és jegyzőkönyvet készítettek, de végül Bukarest nem szentesítette az okiratot – állítólag azért, mert feljelentéssel fenyegették meg azt, aki aláírja. „Ha eladják, nem minket, a közösségünket gyarapítja majd a tó és környéke, ezért nem tétlenkedhetünk, s nem riadhatunk vissza még a pereskedéstől sem. Meggyőződésem, a bíróság nekünk ad igazat, hiszen a bányavállalat – bár ezt hangoztatja – nem rendelkezik birtoklevéllel, csak a volt községvezetés segítségével 2003-ban megszerzett, általunk pedig igencsak vitatott tulajdoni igazolással” – nyilatkozta Kisgyörgy Sándor.
Máthé Árpád osztja Kisgyörgy véleményét: a földet vissza kell adni az önkormányzatoknak, hogy visszaszolgáltathassák az egykori tulajdonosoknak. „A földterületet ideiglenesen sajátították ki, ezért az ökologizálást és domborzati visszaállítását követően a mi tulajdonunkba kell visszakerülnie. Minket 141 hektár illet meg, s harcolni fogunk azért, hogy visszaszerezzük és a földosztó bizottság rendelkezésére bocsássuk.”
A ploieşti-i bányavállalat felszámolója, a Carduelis Consulting munkatársa, Elena Huideş szerint a polgármestereknek nincs igazuk: a területre nekik igenis birtoklevelük van, ezért, amint az energetikai minisztériumtól visszakapják az újra hasznossá tett területet, eladják. „Az igaz, hogy régebb megpróbálták átjátszani a területet a két polgármesteri hivatalnak, de mi tudomást szereztünk róla, és megakadályoztuk a hivatallal való visszaélést. Birtoklevelünk van arra a területre, amelyet senki sem vehet el csak úgy. A vállalat csődbe jutott, nekünk pedig az a feladatunk, hogy amit lehet, értékesítsünk. Határidő nincs megszabva, de amint újból tulajdonosaivá válunk, vevőt szerzünk rá” – nyilatkozta Elena Huideş.
A tavat amúgy távolról jól belátni, de egyik szögletében sincs fürdőző vagy horgász. Szerepet játszhat ebben, hogy tavaly többször is jelezték: az akácosban medve és bocsa tanyázik, de ijesztő lehet az is, hogy néhány esztendeje egy fiatalember életét vesztette a kiszámíthatatlan áramlatokkal teli, hideg vízben. Horgász is csak elvétve akad: szakszerű és folyamatos haltelepítés nincs, a közönséges halak természetes szaporulata pedig nem igazán vonzó a komolyabb élményre vágyók számára. Többet érdemelne ez a festői táj.
