A nyár a kerékpározás időszaka, még akkor is, ha az egyre sűrűbb rekkenőség kedvünket veszi a két kerék használatától. De – ha kissé nehezebben is, mint mondjuk egy alföldi településen, ahol nem ritka a kerékpározó fejkendős nagymama látványa – évszaktól függetlenül nálunk is egyre inkább polgárjogot nyer nyeregbe ülni. A feltételek hiánya mellett ugyanis, mint minden hasonló dolognak, a kerékpározásnak is a közösségi megítélés, a szokásrend igazítja vagy éppen gátolja útját.
Az út így nem csak fizikai értelemben – van-e elegendő kerékpárút –, hanem a fejekben is kikövezendő. Azokéban is, akik egyébként nem kívánnak két kerékre ülni. S eme „útépítésben” nagy szerepe van a közvélemény alakításának. Az olyan akcióknak, amelyek közvetlenül vagy közvetetten a kerékpározás felette szükséges hasznára hívják fel a figyelmet.
Közvetlenül a kerékpárosok, egyének és szervezetek dolga, hogy minél többeket gyűjtsenek táborukba, a településgazdáknak, a fejlesztésben érdekelteknek pedig feladatuk és kötelességük minél megfelelőbb körülményeket biztosítani a pedálos járművek használatát elősegítendő. Közvetetten viszont mindenkinek, aki környezete és közössége iránt elkötelezett. Itt van például az ismételten meghirdetett Tekerj egy jó célért akció. Ami összeköti a jótékonykodást, az adományozást a biciklizés népszerűsítésével. S teszi ezt úgy, hogy maguktól az érintettektől, vagyis a közösség tagjaitól kívánja megtudni: milyen, a mindennapi életünkben fontos célra gyűjtsenek a kerekezők. A Háromszéki Közösségi Alapítvány immár sokak által ismert akciójához épp a napokban gyűjtik az ötleteket, interneten, de személyesen is lehet csatlakozni.
Mert fontos, hogy út és cél összefonódjon, s bár teljesítményorientált, mennyiségcentrikus világunkban az elért cél felmutatása sokkal „jövedelmezőbb”, az útról se feledkezzünk meg, amely a célhoz elvezet, s amely nélkül megvalósítható célról sem beszélhetünk.
