Bár én nem voltam ott, ez a délután egy kicsit más volt, mint a többi. Bukarest lett pár óráig az Olimposz, és a parlamenti palota maga Olümpeion, az istenek főtemploma. Mai ember számára ez nem jelent mást, mint hogy Bukarestben szervezték meg a 2008-as NATO-csúcstalálkozót.
Az épület valóban hatalmas, nem épp teadélutánhoz méretezték. A világ második legnagyobb épületkomplexusa a Pentagon után. Azonkívül, hogy hatalmas, nem látok benne semmi vonzót, kőkolosszus, vitatható ízléssel.
A császár (Nicolae Ceauşescu) e gigantikus kommunista emlékműve, a román parlament épülete 16 szintből áll, ebből 12 a föld felett és 4 a felszín alatt. Onnan, a föld alól kilométernyi hosszú folyosók vezetnek minden fontos bukaresti helyre. Király lehet a város alatt közlekedni az autópálya széles atombunkerei sűrűjében. Na de ezt a délután során biztos kipróbálta Bush, Putyin és az összes ,,isten". Az épület nagyságát már csak az bizonyítja, hogy néha akár tíz percig is eltarthatott, amíg az egyik teremből a másikba átsétáltak a résztvevők. Fennakadást okozhatott például, hogy nincs benne elég mosdó. A illemhelyek száma talán nem is volt elegendő a 3000 meghívottnak és a 3500 újságírónak.
De ami megnyugtató, hogy pénz, az volt elég, ugyanis e neves eseményre 60 millió eurót költöttek. Egy jó példa: egy államfő ebédje 100 euró volt, ami szinte egy minimálbér, összesen egymillió eurót szántak kajára. Nyolcmillió euróra bőrfoteleket, számítógépet, plazmatelevíziót, infravörös fűtőtesteket vettek a parlament felszereléséhez. Öt és fél millióra ezer autót, repülőgépet, buszt béreltek a delegációk szállítására. Érdemes megemlíteni, hogy 20 000 rendőr védte a hatalmasokat, és nagyon nagy árkedvezménnyel próbálták a turisztikai irodák Bukarestből elcsábítani a főváros pórnépét. Hogy ne zavarják a csúcsdélutánt.
Említsük meg, hogy azért volt egy kis pletykaparti a mindenféle egyéb mellett, ahol beszéltek a NATO bővítéséről és a koszovói, valamint az afganisztáni helyzetről.
Mindenféle szempontból csúcs teadélutánt szerveztek, így az istenek megelégedve hagyták el Olimposzt.
Ferencz Áron