Washingtonban 1884. október 22-én kötötték meg az úgynevezett Meridián-egyezményt, amely egyetlen egységes kezdő délkört határozott meg valamennyi ország számára az aktuálisan létező sokféle kezdő délkör helyett. Ennek értelmében a Nemzetközi Fokmérési Szövetség 26 tagállama – köztük Magyarország is – megegyezett abban, hogy a földrajzi hosszúságok számozását attól a délkörtől számítják, amely az angol Greenwichi Királyi Csillagvizsgáló nagy délkörtávcsövén halad át.
A Chester A. Arthur amerikai elnök által összehívott Nemzetközi Meridián Konferencián arról is határoztak, hogy a hosszúsági köröket a kezdőmeridiántól mint nulla foktól két irányba indulva 180 fokig számítsák, keletre pozitív, nyugatra negatív előjellel. A Földön minden helynek megvan a délkörhöz képesti kelet–nyugati meghatározása, a csík pedig elválasztja egymástól a bolygó keleti és nyugati féltekéjét. Esténként a kezdő délkört zöld lézerfénnyel kivetítik az égre.
A kezdő délkörhöz kötötték egyben a greenwichi középidőt (GMT) is. A világon ehhez igazítják az időzónákat, az új nap, az új év és az új évezred kezdetét.

Új  jelzés  szükséges
A modern kori GPS-technológia azonban nyilvánvalóvá tette, hogy a 19. századi tudósok tévedtek, számításaikba pontatlanság csúszott: a kezdő délkör kijelölésénél figyelmen kívül hagyták a finom eltéréseket a gravitációban a délkörtávcső beállításakor.
Ken Seidelmann, a Virginiai Egyetem kutatója a The Daily Mirror című brit tömeglapnak elmondta: „A technológia fejlődésével elkerülhetetlen volt, hogy változzon a kezdőmeridián helye. Talán új jelzést kellene feltüntetni a Greenwich Parkban.”
Az amerikai csillagásszal egyetért a Greenwichi Királyi Csillagvizsgáló tudósa, Marek Kukula is.
„Egy új csík jó ötlet, most ugyanis csak egy szemetes van ott” – jegyezte meg a The Independent című lapnak, hozzátéve, hogy a 102 méteres eltérés semmilyen hatással nincs az időzónákra, a térképszolgáltatóknak azonban lehet, hogy pontosításokat kell végrehajtaniuk.