Két hete a taxikra felragasztott SIC jelzésű lehúzósokat kapartatták le, reklámnak minősítették Székelyföld jelképét, és szerződést követeltek. Aztán rászálltak a táborokra, amivel nem is lenne gond, amíg a szállás, tisztálkodás, étkeztetés körülményeit vizsgálják, azért bírságolnak, mert lejárt szavatosságú élelmiszerekkel etetik a gyermekeket. De nem ez történt, a hivatal közleményeiből egyértelműen kitetszik, hogy a fentebb említett, valóban feladatkörükbe tartozó részletekre legfeljebb csak mellesleg figyeltek, elsősorban a román feliratokat, a különböző engedélyeket vizsgálták. S lám, nem találtak román tájékoztatást sem a Székölykök gyermekfesztiválon, sem a zabolai néptánctalálkozón, de még a Csomakőrösön megrendezett, főleg magyarországiakat vendégül látó magyar identitástáborban sem. Nem volt amiért románul kifüggeszteni az Ika-vár aljában, hogy melyik játék miként működik, milyen ügyességi feladatokat lehet teljesíteni, hisz kizárólag magyar családok, magyar gyermekek vették birtokba a teret, ez a fesztivál nekik szólt, és minden bizonnyal a magyar néptáncot tanulók, oktatók sem hiányolták az állam nyelvén történő tájékoztatást. S valószínű, senki nem akadt fenn azon sem, hogy a bográcsban főtt ebédnél vagy vacsoránál nem tüntették fel pontosan, hány gramm hús, mennyi krumpli, hagyma található egy adagban. Fennakadtak azonban a túlbuzgó hivatalnokok, törvényt lobogtatva, annak minden betűjének betartását követelve.
Egy abszurd ország abszurd törvényeinek abszurd alkalmazását követeli egy állami hivatal rosszindulatú helyi vezetője, akinek minden jel szerint az az egyetlen célja, hogy megkeserítse, megnehezítse a háromszéki magyarok életét. Hallani például, hogy a bukaresti központ fontos csatákat vív és nyer a bankokkal szemben, más megyékben elsősorban az élelmiszer-biztonsági kérdésekre összpontosítanak, nálunk nem, itt a legnagyobb gondot a román feliratok hiánya jelenti. Ott is, ahol az ellenőrökön kívül nem fordul meg egyetlen román sem.
Hónapok óta zajlik ez a folyamatos hecckampány, és a megyei főfogyasztóvédő elmozdíthatatlan. Nem a fogyasztót, elsősorban az állam nyelvét védi, küldetése van, amelyet hűen teljesít, a saját vagy jó helyről sugallt ötletek tárháza végtelen. Mi pedig nyelhetjük a Bukarestnek, a helyi csicskásoknak való alárendeltség keserű piruláit, pengethetjük a több ezer lejes bírságokat, és kidíszíthetjük román feliratokkal magyar táborainkat, rendezvényeinket.