Amikor ez a hír felröppent, elgondolkoztam, mi az, ami városunkat fővárossá, kulturális fővárossá avathatja. Választ a városban járva-kelve nem kaptam, de a napokban megvilágosodott az elmém: multikulturális mivoltunk, ez az anyagi, viselkedésbeli és szellemi, többnyire bizonyítottan nem szerencsés összekapcsolás tenné lehetővé, hogy pályázhassunk.
De ami jó szülővárásomnak, az nekem is jó, ezért döntöttem úgy, megosztom észrevételeimet, amelyek szerintem hozzájárulhatnak a pályázat megnyeréséhez. Amolyan három testőrös viselkedésformát ajánlanék: a városvezetés a lakosságért, lakosság a városért?!
A kulturált vagy civilizált városképet elsősorban a külszín határozza meg. No, ebben szerintem a legutolsók vagyunk: a központban – és ez a leglátogatottabb – nincs egyetlen járható, kényelmes járda. De vannak olyan járhatatlan (gödrös, majdhogynem senki földje) részek, amelyeket tíz éve nem sepert fel senki. Lehet, nem is tudják az illetékesek, hol vannak. A város szívében. Szemét szemét hátán. Kóbor- és nem kóborkutya-szarkával teli járdák. És itt lesz majd állítólag a sétálóutca. Helyszínen hallott párbeszéd: – Mi lesz itt? – Sétálóutca. – De ki akar itt sétálni? – És íme, egy másik, amely elkeserítőbb: édesanya kb. nyolcéves kisfiának mesélte, mi készül a központban, mire a kisfiú: lehet, olyan sem lesz, amilyen volt. Korához képest többet csalódott, mint mondjuk én. Körülnéztem. Sár – az eső után visszamaradt hozadék –, hányadék, ürülék, cigarettacsikkek stb. No meg a rengeteg megtapadt rágógumi. Hát így néz ki egy kulturális, sőt multikulturális főváros címre pályázó város központja. A készülő újabb főtér: a kivágott fák, a fű helyett remek kockakő mindenhol. Ha olyan minőségi munkát hoznak össze ott is, mint ahol eddig eljártak, akkor… valóban igaza lesz a kisfiúnak.
Ha nekem, városlakónak nem biztosítanak civilizált környezetet, akkor az sem tartja kötelezőnek, hogy vigyázzon környezetére.
Időközben rájöttem, mi a hiba: a nagyfokú elégedettség. Amikor a városvezetés meg van győződve arról, hogy nálunk minden rendben. Hogy Sepsiszentgyörgy Brüsszelhez vagy Londonhoz viszonyítva tiszta. Soha nem szabad a rosszat a még rosszabbhoz hasonlítani, mert akkor leragad az ember. Az elégedetlenség az, ami képes hajtani előre. No meg a szerénység. Hogy vigye az ember jó szívvel kevéske (de egyre növekvő) adóját, hiszen megmondták: 200 évig kellene fizetni a házadót, amíg kikerekedik az útjavításra szükséges pénz? Hát ennyit ér a városlakó pénze? Ezért kell lépten-nyomon ebben a kisvárosban parkolójegyadókat felállítani? Mert valahol valamit elszámoltunk? Mert kilóg a takarónk alól a lábunk?
Kerekes Mária
