Tegnap, az előző évek szokása szerint, a Szent István-búcsú Kézdiszentlélek központjában a Szent István-szobor előtti téren kezdődött, ahol az ünnepséget a Dávid Emil kántor által vezényelt egyházi énekkar nyitotta meg, majd Ba­logh Tibor polgármester mondott ünnepi beszédet. „Szent István rendkívül fontosnak tartotta a hit megőrzését, mely erőt ad a keresztény élethez, a reményhez, a szeretethez és akár az újrakezdéshez is” – hangsúlyozta a községvezető.
Balogh Tibor polgármester szerint ha Szent István példáját követjük, ,,idővel elmondhatjuk majd, hogy olyan köz­ségben élünk, ahol a másképp gondolkodó emberek nem ellenségek, ahol közös sorsunk párbeszéd eredménye, ahol gáncsoskodás helyett valódi építés és fejlesztés zajlik, ahol mindenkinek egyaránt megvan a becsülete, és arról folytatnak eszmecserét, hogy mit és hogyan lehetne jobban tenni, nem pedig arról, ki vagy mi ellen harcoljanak. Ehhez azonban újra hinnünk kellene önmagunkban, hinnünk kellene embertársainkban, hinnünk kellene az ünnepek közösségteremtő és -formáló erejében. Hiszem és bízom benne, hogy egy valódi közösség ezer év távolságából is képes meghallani Szent István üzenetét” – mondotta többek között a község polgármestere.
Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa nevében Lukács Bence Ákos konzul köszöntötte az egybegyűlteket, Zsigmond Barna Pál főkonzul üdvözletét és jókívánságait tolmácsolva. „A magyar állam megalapítását ünnepelni jöttünk ide. Ilyen eseményt nyugodt méltósággal, nem harsányan illik ünnepelni. Azoknak az embereknek a nyugalmával és csendes méltóságával, akik tudják, hogy itthon vannak, akik tudják, hogy elődeik megtették, amit lehetett, áldozatot hoztak verítékkel és gyakran vérrel is. Mi, magyarok itthon vagyunk a Kárpát-medencében, akár Székelyföldön, az Ipolyságban, Palócföldön vagy Budapesten. Ragaszkodjunk hát kellő elszántsággal a gyökereinkhez, identitásunkhoz, magyar és keresztény kultúránkhoz: a Szent István-i örökséghez” – hangsúlyozta a konzul. Fejér László Ödön parlamenti képviselő az összetartózás fontosságára hívta fel a hallgatóság figyelmét. Az ünnepségen jelen voltak és koszorúztak Kézdiszentlélek magyarországi testvértelepüléseinek küldöttei, Budapest-Újbuda XI. kerülete, Alsónyék, Fony és Szentgál képviselői. Felléptek a kézdiszentléleki fiatalok, a koszorúzást követően az egyházi kórus zárta a megemlékezést. A Vajdaságból hatvan nagycsaládos vett részt az idei Szent István-búcsún.
A kedvezőtlen időjárás miatt a több száz fős tömeg kivételesen nem a szent hegy, a Perkő, hanem a kerített műemlék templom felé indult, ahol a zsúfolásig telt Isten Házában pontosan 12 órakor elkezdődött az ünnepi szentmise. Ezt megelőzően az egyházi énekkar szent királyunk emlékét idéző énekeket adott elő. Az idei szentmise főcelebránsa és szentbeszéd­tartója az aranymisés Bodó Imre ny. főesperes, kézdiszárazpataki plébános volt, aki az országát negyven éven át kősziklára építő Szent István életét példaként állította a mai nemzedék elé. „A Perkő szent hegyére készültem a szentbeszédemmel és a szentmisével is, de a jó Isten így akarta, mert kértük az esőt, lett bőven, így jó, s legalább azok jöttek ide imádkozni, akik valóban imádkozni akarnak, és nem más szándékkal jönnek” – hangsúlyozta beszéde elején az aranymisés plébános, aki negyven éve szolgál Felső-Háromszéken. A nyugalmazott főesperes szent királyunk életét ismertette, majd az összetartozás fontosságáról szólt, kiemelve, hogy veszélynek van kitéve létünk, anyanyelvünk, hagyományaink, szülőföldünk. „Szent királyunk azt üzeni nekünk, hogy őrizzük meg ezt a teret, ezt a földet nem szabad itt hagyni, a teret be kell lakni, ha az élet el is szólítja a családapákat külföldre kenyeret, megélhetést keresni, haza kell jönni a szülőföldre, meg kell őrizni ezt a földet, ahol élnünk és halnunk kell” – mondotta a ny. főesperes. A szentmiseáldozat bemutatása után Pál Ferenc kézdiszentléleki plébános házigazdaként mondott köszönetet mindazoknak, akik hozzájárultak a szentmise megszervezéséhez és lebonyolításához, külön köszöntve az aranymisés Bodó Imrét, akinek egy Tódor Előd által készített, a Perkőt ábrázoló festményt adott át. Az áldás és elbocsátás után az ünnepi szentmise a magyar és a székely himnusz eléneklésével ért véget.