18. A Szegedi 46ik gyalog ezred dicső fiai már az első percben amit dicső trónörökösünk halálának híre után éreztünk, nem volt más, mint az óriási felháborodás és bosszú. Már akkor éreztük valamennyien, hogy azt a kutya szerbeken fogjuk megbosszulni.
A tragikus naptól kezdve szinte lélegzet nélkül vártuk a fejleményeket a mozgósítás napjáig. Július 26-án, vasárnap reggel végre elérkezett a nagy nap. E reggelen kitört a csendes gyűlölet, ami egy óriási éljen riadalomban nyilvánult meg: Éljen a háború! / Halál a kutya vad ráczra!
Július 27-én óriási lelkesedéssel indultunk, este már a szerb határszélen álltunk, ott néztünk farkasszemet Petár ivadékaival. Ez tartott augusztus 25-ig Közben-közben riogatásul átküldtünk néhány ágyúgolyót. Éjjelenként gyönyörködtünk Belgrád tűzijátékaiban, amit a zimonyi oldalról szolgáltatott Petáréknak a mi dicső Tüzérségünk.
Augusztus 25-én ott hagytuk a kutya rácot, hogy a nagyobb ellenséggel, az orosszal mérjük össze fegyvereinket és sikerült is már augusztus 30-án Rahatyínnál Galicziában szembe állni a híres, a félelmetesnek mondott Muszkával. Határtalan gyűlölettel rohantuk meg őket, valamennyien azzal a gondolattal, hogy minél hamarabb leverjük őket és azután leszámolunk Petár ivadékaival. Vitézül átestünk tűzkeresztségen. Augusztus 30-át követte szeptember 8. Komarovnál. Itt miután megtámadtuk az oroszt, a bal vállam egy golyó fúrta át. Könnyezve búcsúzunk a vitéz bajtársaimtól Kórházba mentem. November elsején már újból a Galicziai fronton vagyok. Ekor már kettős az ellenség. Az orosz mellett ott kell küzdeni a mostoha időjárással.
November 24-én, midőn szakaszomat rohamra vezettem, egy ellenséges golyótól balkaromon súlyosan megsebesülve újból kórházba kerültem. Hála Istennek a gondos ápolás segített, és most újból megerősödve alig várom, hogy visszamehessek a harctérre.
Rendületlenül bízok a jó Istenben, és hiszem, hogy a magyarok Istene már hamarosan belátja, hogy „megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt”.
Bíró Bálint őrmester
Cs. és K 46. Gyalogezred 2.dik század, 1915. Április 8-án
19. Visszaemlékezés Galicziára. Október 16-án indultam a harczmezőre, hat heti erő feszítéssel kitartottam a vad muszkával szemben, néhányat elküldtem a másvilágra, míg végre egy bolondos golyó eltalált és a balkaromon megsebesített. November 25-én elszállítottak Ungvárra, onnét Brassóba kerültem míg végre idehosztak Sepsi sz. Györgyre. A legjobb kezelésbe részesültem, de mégis legkiemelkedőbb a Szentgyörgyi Nagyságos Asszonyok és a Nagyságos Titkár úr öszinte szívbeli ápolások, mindnyájan akik az ő kezeléseik alatt vagyunk csak bámuljuk az ők szíves fáradozásaikat Különösen az Erzsike nagysága és a Kelemenné nagysága, akinek a kezéből az ajándék sem ritka, kitartanak, későn s korán talpon vannak betegeik mellett. Ezekért a szíves fáradozásokért szívemből köszönetet mondok és a Jó Isten áldását kérem mindnyájokra.
Egy somogyi öreg honvéd, Toth János, Attala, 1915. január 25.
20. Oktomber elein bevonultam 24 hon gyal ezred. Kikepzésem alat nagyon meg hültem. Egy honap mulva voltam a Sepsiszentgyörgyi Vörös kereszt korházba: ameik ezen az üdö közt nagyon iol eresztem magamat mikor látom a tisztelt apolo Nöket olyan szivesen lásák a betegeket különben a tisztelt nagyságos aszont mikorlátom mindig egy külön tiszteletet atam. A sepsiszentgyörgyi Vörös kereszt korházban igazán emlékül egy igazi magyar erzeket kaptam. Kerem a tisztelt Nagyságosaszont ne vegye számban a sok hibáimat mert nagyon gyengen gyakorolom a magyar nyelvet. Maradok tisztelettel, kezeit csokolom
Bartha Dezső, Sepsiszentgyörgy, 24 hon gyal ezr.
21. „Minden Demosthenesnél szebben beszél a tett” Midőn ezen örök igazságot Nagyságosasszonyom fennkölt személyének tevékenységében megnyilvánulni láttuk, éreznünk kellett, hogy magasztos tevékenységében nemcsak honleányi kötelesség, de meleg szeretet és oly részvétteljes nemes szív irányítja, mely ily „nagy idők” számára azon nagy lelkeknek adatott, kik hivatásuk magaslatán állva a fájó lelkekre is nyújtanak enyhítő balzsamot. Ily érzelmek hatása alatt hálánknak méltó kifejezést nem adhatunk, de kérjük a Gondviselést: jutalmazza meg a mi Nagyasszonyunkat.
Sepsiszentgyörgy, 1915. febr 28., a „Tornaterem”ből távozó felgyógyúlt sebesültek nevében
Dants Árpád cs. és kir.
2. gy. e. szakv.
22. Az élet sok mindenre megtanítja az embert, de a háború még többre megtanított. Megtanított különösen becsülni az életet, melynek háborúban oly csekély s mégis oly nagy az értéke. Megtanított tűrni és szenvedni sokat, de a sok szenvedés után jól esett egykedves valódi női kéz gondos ápolása amire mindig hálásan fogok emlékezni a míg élek. Az ég vezérelje diadalra hazánk ügyét.
Sepsiszentgyörgy 1915. aug. 3. Dr. Daragus András
Közreadja: dr. NAGY LAJOS
(folytatjuk)
