Szántsatok és vessetek,
 arassatok, emberek,
süssetek friss kenyeret,
most már ünnepeljetek!

Zúg a határ,
forog a nyár,
pereg a mag,
görög a nap.

Legényeknek a vállára
süt a nap, süt a nap,
a leányok garmadába
gyűjtik a kalászokat!

Gyűljetek egybe,
fényes keresztekbe,
búza, búza, búzaszár,
növekszik a súlya már!

Kedves apáink,
drága anyáink,
köszönt titeket
Péter és Bálint.

Jóreményt adó,
magokat osztó,
nehéz munkátok
búzára bontó,
verejtékontó,
gyönyörűséget
árasztó, áldott,
törető élet!
 
Emlékezzünk
a fényes kaszákra,
a hajolásra,
takarodásra,
gyűrűs kalácsra,
gőzös ebédre,
nagy munka múltán
fehér kenyérre!

Búza, búza, búzaszál,
nincsen, ami talpon áll,
levágta már az apám,
bekötötte az anyám,
kicsépelte a bátyám,
megőrlötte nővérem,
mi meg majd lakodalomkor
nevetünk a vőfélyen!

Lovag és fegyverhordozó
Hopp-hopp, katona,
ketten ülünk egy lóra,
te ülsz föl a farára,
én meg alá-szolgája.
De te vagy a dagadtabb,
akárhogy is tagadtad.

Egyik elöl ül, másik hátul,
nem esik le a faráról,
aki jól megkapaszkodik,
lehet a kisebb, a soványabbik,
a másiknak fügét mutat,
ő dirigálja a lovat.